Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

47 Istenre alkalmazható jelző. A szentnek ellentéte a profán. Szent maga az Isten és az, ami tőle származik, Tu sollus sanctus. Jelentése nem írható körül egyébbel. Tehát nem morális, nem jó, nem fenséges, nem tökéletes, nem szép. Mindezekből lehet benne, de mindezeknél több. Szubjektív oldalon hatása a tiszteletben, a félénk, önmagunk távoltar­tásában nyilvánul meg, másfelől pedig a dicsőítésnek nyitja meg változatos lehetőségét, tehát az alázatos elismerés ér­zését kelti fel bennünk. A szentség kizárólag Istent illeti meg, mint minden érték hordozóját s igy jelenti az absolut értéket, amellyel szemben minden profán értéknek háttérbe kell szorulnia. A harmadik jelző: a jó. Tulajdonképpen erkölcsi érték­jelző, amelyet olyan cselekedetekre alkalmazunk, amelyek az erkölcsi törvénynek megfelelnek. Mig a tökéletes szellem vagy a szent csak Istenre alkalmazható, addig a jó szélié­ben használtaik az erkölcsi becslésnél. Azonban akkor, ami­kor Istent mondjuk jónak, egészen sajátos értelme van, amely nem alkalmazható az emberi cselekedet erkölcsi megítélé­sénél. Ezt igazolja Jézus megjegyzése, amikor visszautasítja a jó mester megszólítást a következőképpen: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten“ (Márk, X. 18. és Lk. XVIII. r. 19. v.). Világos ebből, hogy a jó egyebet és többet jelent, ha Istenre alkalmazzuk, mintha csak em­berre. Jézus finom megkülönböztetését úgy értelmezhetjük, hogy Istenben a jóság olyan absolut és olyan kizárólagos, hogy kizár mindent magából, ami nem jó. Az Isten jóságá­val szemben minden emberi jóság csak viszonylagos lehet. A tökéletes szellemben a jóság is más minőségű, mint abban, ami sem nem tökéletes, sem pedig nem szent. Maga a jóság Istennek olyan tulajdonsága, amely rajta kívül utal. Mig a tökéletesség és a szentség a maguk rideg nek mondható fenségében Istennek önmagában álló, semmi másra nem vonatkoztatható tulajdonsága, addig a jóságban Isten úgyszólván kilép önmagából. A jóság következtében Isten az ő tekintetét az ember és a világ felé fordítja. Jónak lenni annyit jelent, mint jót cselekedni. Jót cselekedni pe­dig csak valakivel lehet. Az isteni jóság az, ami az embert Istenhez köti, vele való viszonyát megalapozza. Ha a jóságot ebben az értelemben vesszük, akkor Jézusnak amaz állás­pontja, amikor a jó megszólítást elhárítja magától s egyedül az Istent mondja jónak, azt jelenti, hogy egyedül az Isten jósága tökéletes és csalhatatlan, amely nem tévedhet soha az emberek cselekedeteinek megítélésében, mert ismeri

Next

/
Thumbnails
Contents