Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
38 ajánlotta először s e módszer helyességéhez szó nem férhet. A hivő ember számára ez nem kérdés, mert a hit megadja reá a feleletet. A tudomány szempontjából pedig csak úgy helyes a kérdés, ahogyan Kant tette fel. Eljárásunk tehát a következő; A hivő ember számára nem kérdés az, hogy van-e Isten. Éppen azért Isten létének bizonyítását fölöslegesnek tartom. Nem tartjuk szükségesnek tehát, hogy felsoroljuk a régi metafizika Isten létezésére vonatkozó bizonyítékait, amelyek ész-okokkal akarják Isten létezését bizonyítani. Az isten-léti bizonylatok meggyőződésünk szerint még senkit sem győztek meg Isten létezéséről, ha evvel a meggyőződéssel nem rendelkezett már előzetesen az ő hite által. Nem kívánjuk továbbá részletesen tárgyalni Isten létezésének a természettudomány eredményei alapján leszűrhető bizonyítékait sem mert tudjuk, hogy a végső kérdések mindenütt kisiklanak a kutatás kezei közül s igy szinte szükségképpen vezetnek rá Isten létezésének föltételezésére. Nem ismerjük a dolgok eredetét igen nagyrészben, nem ismerjük ellőállásuk, keletkezésük titkát. Nem tudunk feleletet adni arra a kérdésre, hogy hogyan keletkezik az élet, hogy milyen végső alkatrészei vannak az anyagnak. Máig sem vagyunk teljesen tisztában a léleknek, a szellemiségnek lényegével. A legmodernebb és a legelőhaladottabb tudománynak sincs semmi alapja és jogosultsága arra, hogy a tudomány nevében izenjen hadat Isten létezésének, viszont a hivő embernek sincs helyes belátása, ha a tudományt fölöslegesnek tartva, nem használja fel azokat a módokat és eszközöket, amelyeket rendelkezésére bocsát. Épúgy nem jár helyes úton az sem, aki a tudomány nevében üzen hadat az Istenben való hitnek, csak felületes emberek állítják szembe a hitet és a tudást, akiknek vagy érdeke, vagy pedig egyikkel sincsenek tisztában. A komoly tudós lehet sokkal vallásosabb, mint a tudománytalan, már csak azért is, mert belátja működési területének szűkös határait és korlátozottságát. Istent és az ő szolgálatát mindig leértékelték és leértékelik azok, akik visszaélnek az ő nevével s emberi érdekek szolgálatába állítják. Épúgy a tudomány tekintélyét is lerontják, akik olyan célokra használják fel, ami ellensége annak, ami jó, becsületes és erkölcsös. A hiba mindenütt az emberben van, aki a visszaélést elköveti, tegye ezt akár a vallás, akár a tudomány nevében. Visszatérve Istenhez, csak annyiról tudunk számot adni, mint amit az embernek Istenről való elgondolása tartalmaz. Ebben a tekintetben utalhatunk azokra az eredményekre,
