Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

I. Bevezetés. A hittan jelentése

megélés sokoldalú és változatos formáiban is szabadon és feltartóztathatatlanul. Az élmény erejének közvetlensége lassanként áthatotta a dogma megcsontosodott formáit s ez a körülmény a fejlődés útjának lehetőségét nyitotta meg. A fejlődés útján lassanként a dogmák jelentőségének háttérbeszorítására. sőt kiszorítására vezetett. Ezt tette az u. n. antitrinitárius reformáció. Itáliában az antitrinitárizmus, scholasztikus formáját elhagyva, mindinkább arra törekedett, hogy az isteni mellett kihangsúlyozza az emberit is az objektiv mellett a szubjektivet. Az antitrinitárizmusnak ezek szerint két iránya alakult ki: előbb az objektiv, majd pedig a szubjektív antitrinitárizmus. Mindkét árnyalatára nézve azonban alapvető a szubjektivitás elve, amely mozgatója a fejlődés ama irányának, amelynek eredménye az antitrinitárizmus. A dogmák hajthatatlanságát a szubjektivizmus törte keresztül. Ez az elv az objektív iránynál abban jelentkezett, hogy a szentháromság fogalmát igyekeztek elfogadható, közérthető formába önteni, ami avval kezdődött meg, hogy elkülönítették a végtelent a végestől, a föltétlent a föltételezettől, szóval fölismerték az Atyának a Fiútól való különbségét, a kettő különállását legalábbis metafizikailag. Ez az első lépés nem volt olyan könnyű és egyszerű, mint ahogyan mai szemmel látjuk. Az objektiv irányzat még nem tudott teljesen felszabadulni a Fiúnak és később a szentiéleknek objektiv isteni mivoltától. Még Dávid Ferenc is küzd az elsővel, amint ez a Rövid Magyarázat c. művében olvasható. Csak a későbbi fejlődési fok, amely mindinkább a szubjektív irány felé hajlott, tudott ebben a tekintetben előrehaladni. Az unitárizmus ingadozása az objektiv és a szubjektív antitrinitárizmus között, illetve az utóbbinak, a szubjektív árnyalatnak, a régebbi objektiv irányba való visszaesése, ami erdélyi unitárius hittanunk történetében is felismerhető. Régi kátéinkban széliében és több helyen találhatók trinitárius jellegű megállapítások. F. Trechsel: Die Protestantischen Antitrinitarier I. 1839, Michael Servet und seine Vorgänger, II, 1844. Lelio Socini und die Antitrinitarier seiner Zeit c. művének előszavában kiemeli, hogy az unitárizmus a reformáció korában eredeti és szellemes, de magatartása zavaros és ingadozó.

Ezt a zavart és ingadozást annak lehet tulajdonítani, hogy az antitrinitárius álláspont a maga tisztaságában csak lassan alakult ki s olykor-olykor a visszaesés tüneteit mutatja. így a mi hittantörténetünkben mindjárt Dávid Ferenc után bekövetkezett egy visszaesés korszak, amely azonban történetileg megérthető nemcsak az uralkodó politikai hely