Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
22 bér ne elmélkedjék a maga vallása fölött s igy ne tipologizáljon. Maga a theologizálás azonban még nem tudomány, csak akkor lesz azzá, ha rendszeres egységben és összefüggésben mutatja be mindazokat az alapelveket, amelyek a vallás magyarázatához, megértéséhez szükségesek. A vallás két pólusa az Isten és az ember. Ez a két pólus két külön világot jelent. Az ősi dualizmus, amelynek vannak érintkezési pontjai, de a kettő egybe nem olvadhat soha. Az egyik oldalon van Isten és minden, ami isteni, ami örökkévaló, ami teljes, szent és tökéletes, ami feltétlen. A másik oldalon van az ember és minden, ami emberi, ami föltételezett, tökéletességre és szentségre törekvő, tehát nem befejezett és nem tökéletes, hanem múlandó és gyarló. b) Isten és az ember. Martineau azt mondja: válasszuk külön vallásunkban az istenit az emberitől. Továbbá azt is mondja, hogy a földön minden az isteni és az emberi dolgok szövevénye. Egyúttal a kérdés kivételes nehézségére utal, amikor azt mondja tovább, hogy a csupa istenit nem birja meg az ember, a csupa emberi pedig nem vallás. A nagy theologusnak ez a pár mondata már sejteti, hogy milyen nehéz kérdéssel állunk itt szemben. Az a körülmény, hogy a vallásos hit révén Isten és az ő világa valósággal létezőnek állíttatik, a hit csodája. Sokféleképpen próbálták biznyítani, hogy van Isten. Sok minden van bennünk és a rajtunk kívül álló világban, amiből Isten létezésére következtethetünk A való azonban az, hogy egyetlen bizonyíték sem jut el Istenig. Ebben a kérdésben nagyon hamar véget ér a tudományos kutatás, mert a problémák végéhez az emberi elme nem képes eljutni. Sok mindent nem tudunk s éppen a leglényegesebb dolgokat nem tudjuk s ehhez képest aránylag kevés az, amit tudunk. Beszélünk intuíciókról, titkos meglátásokról, amelyek olykor előbbrevihetik a tudományt, de sokszor elpattannak, mint a szappanbuborék, ha hozzájuk érünk. Isten létét bizonyítani tudományosan nem is nagyon fontos. Ez a hit csodája. Az Isten és az ember megkülönböztetése pedig olyan alaptény, amely minden theologiának kiindulási pontja. Már az evangéliumokban is megtalálható az isteni és az emberi pontos megkülönböztetése. Csak a gecsemánéi jelenetre kell gondolnunk, jegyzi meg igen helyesen Otto Rudolf a Szentségesről Írott művében, hogy megvilágosodjék, mennyire érezte Jézus az ő teremtményi mivoltát. Erről különben Jézusnak egész élete és minden tanítása bizonyságot tesz. Nála az Isten és ember közötti
