Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
19 A vallás nem épülhet fel pusztán az emberi észen, vagy az ember misztikus meglátásain, hanem a hit objektiv igazságain, vagy helyesebben kifejezve azokon az igazságokon, amelyek a hit számára objektivek. Minden vallás annak a kifejezése, hogy a hit világának isteni igazságai miként tükröződnek az emberi öntudatban. Az unitáriusnak is számot kell adnia arról, hogy az ő felfogásában hogyan tükröződnek vissza a hit világának igazságai. Ezeknek bemutatása az unitárius hittan feladata, ami magában foglalja mindazt, ami az unitárius keresztény vallásra nézve lényeges, közös s így jellegzetes vonás. Minden megismerés valamire irányul. Ezt a reáirányulást: intenciónak nevezzük. Amire irányul, az a megismerés tárgya. Ha csak azt vizsgáljuk, hogy a hit tárgya milyen gondolatokat és milyen érzelmeket vált ki belőlem, akkor szubjektivisták vagyunk. Ha magát a tárgyat vizsgáljuk, akkor objektiv módszert követünk. Bármennyire szubjektív természetű maga a hit, bármennyire misztikus és élményszerű, ez nem ment fel attól, hogy a tárgyat is vizsgáljuk. Nem menti fel elsősorban az unitárius vallást, amelynek éppen észszerűségénél, továbbá egyszerűségénél, dogmamentes álláspontjánál fogva elkerülhetetlen feladata, hogy mindazokat a fogalmakat tisztázza, melyekre szüksége van. Kétszeresen szükséges a fogalmak tisztázása egy olyan vallásnál, amely dogmai kötetlensége és liberális felfogása következtében nagyon ki van téve annak, hogy a fogalmak zavarossága a benne rejlő tiszta igazságot elhomályosítsa. Az unitárius vallásra nézve kétszeresen kötelező a „semper reformari debet“ elve; állandóan kell törekednie arra, hogy hitét tisztázza és hittani kérdésekben preciz álláspontot tudjon elfoglalni, mint ahogyan ezt a többi protestáns egyházak is állandóan teszik. Ez nem azt teszi, hogy theologiákat és hittani rendszereket alkossunk s ezeket kötelezőnek állítsuk oda minden hívő számára, mint az „unitárius“ elnevezés csalhatatlan kritériumát, hanem azt, hogy időnként öntudatosítsuk a magunk számára a mi keresztény vallásos felfogásunkat és világnézetünket részleteiben is. Egy hittan lehet kétségtelenül egyéni. Sohasem lehet azonban egyéni annyiban, amenynyiben egy hitközösségre vonatkozik s ennek a hitközösségnek a hitfelfogását tükrözi vissza. Ebben a tekintetben a hittannak mindig objektivnek és tárgyilagosnak kell lennie. Tudjuk, hogy a vallásnál nem annyira a hittételek és maga a hitrendszer a fontos, hanem a személyes élet és a gya
