Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
17 szemben elfoglalt elfogulatlan, objektiv álláspontjából folyik, az az unitárius vallásos életfolytatás magva. Amit ezen eredeti álláspontjának következményeként az idők folyamán akár a humanisztikus gondolkodás köréből, akár a liberalizmus és a felvilágosodás ideológiájából felszívott magába, az szintén hozzátartozik, minél inkább feldolgozta és magáévá tette az evangélium szellemében. Mindez azonban már csak másodsorban lényeges (accidentális) elem. Kantnak van egy mondása, amelynek értelmében szemléletek fogalmak nélkül vakok, fogalmak szemléletek nélkül, üresek. Ennek a mondásnak különösen az első felében igen mély igazság rejtőzik s azt fejezi ki, hogy kell lennie valami közös vonásnak abban, ami az egyesben mint szemlélet tűnik fel, mert különben szertefolyik és hasznavehetetlen lesz az ember lelkivilágára nézve. így vagyunk az unitárizmussal is. Kell lennie abban valami lényeges, a dolog érdeméhez, legbelső magvához hozzátartozó közös vonásnak s erről biztos tudomásunknak kell lennie s ezt precíz formába kell öntenünk. A szubjektív unitárizmus, amelynek egyik jellemző vonása többek között az az erősen hangsúlyozott és aláhúzott egyéni vonás, amely az előbb jelzett felfogásban nyilatkozik meg, abból a fogalomkörből táplálkozik, amelynek körében a szabadság, fejlődés, haladás, felvilágosodás kifejezésére esik a hangsúly. Van ebben sok, ami lelkesítő és felemelő, de nincs benne biztosság és bizonyosság. Mindazok a fogalmak ugyanis, amelyeket felsoroltunk, szertefolyó és sokféle jelentésűek. Ez az irányzat sokszor szeret az észre hivatkozni és mégsem erős a logikában Van egy régibb és egy újabb típusa. Az elsőt nevezhetjük racionalistának, a másikat irracionalistának, vagy intuicionistának. A régi racionalista típus egy pár theologiai alaptételen nyugszik, a természeti, oki törvényszerűség kizárólagosságát hirdeti, ennélfogva semmiféle csodát nem hiszen. Fél a misztikától, az egyszerűséget, világosságot és átlátszóságot követeli a hit világában. Istenhite, mely különben erős, egész sajátos módon nyilatkozik meg. A másik kevésbbé elterjedt típus az, amely individualizmusát az egyéni élményre építi fel. Ez a típus a vallást inkább befelé éli meg. Nem fél egy kis misztikától s ezt mindenütt keresi és meg is találja. Emlegeti az ember „isteniesülésének“ szükségességét. Keresi az imádkozás eredeti egyéni formáit s általában esztéticizmust kever bele a vallásosságba. Az egyéni meglátás fontosságát hirdeti s az evangéliumon kívül, más forrásokat is felhasznál vallásos
