Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
12 tékeny szerep jut itt a belső tényezőknek, a lelkiismeretnek; a kettő egymást kiegészíti. Azért mondja Wobbermin (Systematische Theologie, I. 145.), hogy az evangélikus dogmatikának nem szabad normativ tételeket megszabnia olyan értelemben, mintha ezeknek az egyes absolute és feltétlenül alá kellene, hogy vesse magát. Ennek ellenére a protestánsoknál is jelentek meg a múltban és a jelenben is dogmatikák, vagy hittanok, amelyek igyekeznek leszögezni, tisztázni, a tudomány eszközeinek igénybevételével kifejezni a maguk objektiv álláspontját a keresztény hitigazságok rendszerezésében. Bármennyire objektiv és normatív kíván is lenni valamely hittan, tételeinek normatív volta nem vetekedhetik az erkölcsi törvény normatív természetével. Ez utóbbi ugyanis egyetemes és föltétien. A hittanok normái azonban részlegesek, csak azok részére normativok, akik azt elfogadják, magukénak vallják s egyéni hitükkel és lelkiismeretűkkel összeegyeztethetőnek tartják. Mig tehát az erkölcsi törvény normativ volta föltétien, a hittanok normativitása föltételezett, mert függ az illető hitbeli álláspontjától és meggyőződésétől. A hittan elsősorban, amint a régi megjelölés is kiemeli: theologia teoretica, szemben a theologia practicával; a keresztény hit elmélete. Gyakorlati, normativ jelentősége akkor lesz valósággá, amikor valaki magára nézve kötelezőnek elismeri. Méltán merülhet fel ez álláspontnál az az aggodalom, hogyha a hit maga annyira individuális, akkor a hittan csak individuális meggyőződések kifejezője lehet. Ez azonban tévedés. A hit területén is vannak igazságok, amelyek szükséges előfeltételei annak, hogy a hitről beszélhessünk. A keresztény hitnek meg vannak azok a kétségbe nem vonható igazságai, amelyek nélkül a keresztény hit el nem képzelhető. A múlt század Schleiermacher kezdeményezésén indulva, nagy erővel vetette reá magát a kereszténység „lényegének“ pontos kidolgozására. Eredetileg maga a reformáció is ennek a problémának a megoldását kereste. A hittannak kétségtelenül arra kell törekednie, hogy a keresztény hittartalmat minden egyoldalúságtól és előítélettől megtisztítva és megszabadítva, lehetőleg a maga teljességében megragadja s Jézus szellemének intuitiv megértése alapján rekonstruálja és megélje. A keresztény hit objektiv igazságai fölül állanak az egyéni élmény esetlegességein. Ezeknek az objektiv igazságoknak a kritériumát nem rajtuk kívül, tehát nem az egyéni megítélésben kell keresni, hanem önmagunkban.