Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
10 mintha az evangélium valami subjektiv élmény lenne, amely az egyéni önkény szerint formálható s változtatható, míg a dogmatika név érvényrejuttatja azt az igazságot, hogy az evangélium nem valami egyéni tetszés és önkény által elcsavarható dolog, hanem örökérvényű valóság, amely olyan objektív útmutatást és igazságokat rejt magában, amelyek az utolsó megoldások és az üdvösségre nézve tökéletesen elégségesek“. Jól értjük a szerző intencióját, mely a dogmatika és hittan éles megkülönböztetésében nyilatkozik meg, azonban nem osztjuk. A „hittan" kifejezés még nem foglalja magában azt, hogy az evangélium csupán subjektiv élmények és tapasztalatok summája ; a hittan a keresztény hit igazságainak rendszere s mint ilyen; szükségképpen és természeténél fogva objektivnek kell lennie s az evangélium igazságainak objektiv megismerésére inditania. Objektivitás nélkül nincs hittan. Igaz, hogy maga a szó „h t“ bizonyos subjektivitást feltételez, mig a „dogma“ szó inkább az objektiv oldalra látszik utalni, ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen. A hitről szóló „tan“-ban, szóval a hittanban a hitelvek subjektiv mozzanatai is objektiv szempontból vizsgáltatnak. Viszont a dogmák sem egyebek, mint a hitnek értelmi kijegecesedései, amolyan elméletfélék. Természetesen, ha a dogma alatt azt értjük, amit a szerző, t. i. az abszolút igazságot, az örökkévaló igét, amely eschatologikus valóság s mint ilyen, a theologiai tudomány tárgya nem is lehet, csak akkor, amikor az egyház theologiai tevékenysége folytán létrejövő dogmákban reálizálódik s lesz az emberi megismerés tárgyává, akkor megérthető a megkülönböztetés, melyet a szerző magában az elnevezésben tesz. Mihelyt azonban a „dogma“ alatt olyan tanokat értünk, amelyek valamely egyházi közösségben, a szélesebb rétegek között is elterjedtek, vagy ha a „dogmán“ olyan „vallásos tantételt értünk, amely érvényességre tart igényt“ (Rade), akkor a mélyreható különbség a dogmatika és hittan elnevezés között elenyészik. Ezen a véleményen van Horst István is említett Hittanában, ahol ez utóbbi nevet választja azért, mert a mai felfogáshoz találóbbnak és alkalmasabbnak találja. Mi is a hittan elnevezést fogadjuk el abból az okból, hogy a „dogma“ szó értelmezése nagyon különböző s történetileg is, de a mai közfelfogásban is sok mellékjelentéssel van túlterhelve, ami a dogmatika elnevezés esetén zavaró reminiscenciákat kelthet. Az elnevezés maga azonban, ismételjük, nem kíván prejudikálni semmiféle tekintetben a tárgyra vonatkozólag,
