Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
aki különben valóságos torzképet festeti az unitárius vallás e nagy vértanújáról. Mindenesetre az előzmények után méltán vetődik föl az a kérdés: valóban Dávid Ferenc művének kell-e tekintenünk? Ha a kérdést jól megvizsgáljuk, a „Kettősségről“ szóló művet Dávid Ferenc szellemi termékének kell tartanunk azért, mert ennek az ebben kifejezett álláspontnak következnie kellett az előzményekből. Az unitárius mozgalom első idejében Dávid Ferenc is elfogadta azt az antilrinitárius tant, hogy Krisztust is az isteni nevezet megilleti. Élete utolsó napjaiban a Blandrata vádjaival szemben Dávid Ferenc felhozta, hogy Jézus valóságos ember voltáról és nem imádásáról már korábban, a gyulafehérvári és váradi vitatkozások alatt is volt szó. Blandrata ezt tagadta. Dávid lelkében azonban ez a kérdés már csak azért is fölvetődött, mert a viták valósággal kihívták a kérdés felszínrehozását. Ugyanis az egységhívők azzal igyekeztek e vitákon elleneseiket zavarba hozni, hogy nem háromságot, hanem négységet imádnak és vallanák: ú. m. Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentleiket. Ez a XVI. századi vitatkozások szerint nem háromság, hanem négység. Ezzel szemben nyilvánvalónak látszott,, hogy az ántitrinitáriusok álláspontja nem az egységhit, hanem a kettősség, mert bizonyos értelemben Krisztust ők is Istennek vallották. Mi sem természetesebb, mint az, hogy Dávid Ferencnek mindeneket megvizsgáló lelkében az a gondolat nem tűnt el nyom nélkül. Az ő világosság után szomjúhozó lelke olyan vallást akart a világnak adni, amely ne legyen megtámadható, zavarba ejtő, a helyes gondolkozás törvényeivel ellenkező. Az egység legyen valóságos egység és ne kettősség. Dávid Ferencnek az Isten teljes egységéről való tana, a Jézus nem imádása már 1572-ben határozott alakot nyert. Nem volt könnyű dolog tisztázni a kérdéseket abban az időben, mikor minden igazságot a szentírással bizonyítottak s mikor még nem ismerték a bibliai irodalom keletkezését, a bibliai kritikát. Dávid Ferenc szelleme elég nagy volt arra, hogy a XVI. században bizonyos mértékig megbírálja a bibliát és ez tette lehetővé, hogy az Isten egysége zavartalan gondolatához eljutott. Eljutott pedig úgy, hogy álláspontja nem volt rideg észvallás, annál kevésbbé csak 6
