Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

D. F.

Hogy Krisztusban a világ formálása előtt az emberek elválasztanak, es nekik örökéletet Ígértek, erre megtanít bennünket Isten igéje. Azt azonban nem mondja a szentírás, hogy ilyen módon az emberek öröktől fogva mind megigazultak volna, mivel az ószövetségben sem a Krisztusban való hit, sem az általa való megigazulás hirdetve nincsen. A Krisztusban és Istenben való hit a személy minemüségében különbözik, mert más Atya s más a Krisztus. A hit szempontjából azonban semmi külömbség nincs, mert Krisztus az Atyaistentől küldve e világra, az ő akaratát hirdette és hinni Isten fiában semmi más, mint hinni abban a bizonyságban, amit tett az Atya a Fiúról. Hogy hiábavaló az Atyaistenbe vetett hit a Fiúba vetett hit nélkül, az kétesen és bizonytalanul hangzik; éppen ezért meg kell vizsgálni, milyen értelemben van mondva. Hogy pedig egyetlen hivő sem idveziilhet belső szeretet és feddhetetlenség, továbbá külső jó cselekedetek nélkül, ez nemcsak azért van így, mert a jó cselekedetek a hit függvényei, hanem mert a jótettek Isten igéjében igazságnak és megigazulásnak vannak nevezve.

B. Gy. utolsó tétele.

Mindent összevéve azt mondjuk, hogy a Krisztustól és apostoloktól az egyháznak átadott evangéliumi tudomány közös minden korban és változás nélkül fog tartani az idők végeztéig; bárki megállapíthatja, hogy nincs más alap azonkívül, amit az apostolok vetettek; éppen ezért az Istenbe és Krisztusba vetett amaz egy és ugyanazon hitet, Isten és Krisztus tiszteletének mindazon útját-módját, amit az apostolok számunkra előírtak, meg kell tartanunk.

1). F.

Mindent összevéve azt mondjuk, hogy mindazok, amik az evangéliumban és az apostolok írásaiban foglaltatnak s az üdvösség alapját illetőleg a prófétai írásokkal megegyeznek, továbbá Isten tiszteletének és segítségül hívásának igaz módját tartalmazzák, az idők végezetéig fognak tartani. Mindazok pedig, amik időlegesek, Istentől előre megszabott időpontig fognak tartani.

48