Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

tói kap, az Atya azonban senkitől. Ha a forrás és csurgó hasonlatát elfogadjuk, az éppen az ellenkezőt bizonyítja, mert a csurgó és forrás vize ugyanaz s ami a forrásból kibugyog, a csurgóba foly ki; semmi más különbség meg nem állapítható, csupáncsak hogy a forrás a kezdet és eredet, emez pedig az ér, vagy valamiféle kifolyás, ez egy kivételével mindenben egyenlők. Hogyan lehet tehát nem két Istenről beszélni, mikor, ha nem egészben is, de részben egyenlők? Valljuk, hogy Krisztust hivatalának minőségénél fogva Istennek és úrnak mondhatjuk. Azonban e címen őt segítségül hívni s azt vallani, hogy ő most egyházára gondot visel, annak minden szükséges dolgot megad, mivel ezt a szentírás az Atyának tulajdonítja, Krisztusra átvinni légkevésbbé sem lehet. Ha pedig e címen Isten és Űr, hogy lehet akkor, hogy ne legyen két Isten vagy az Istennek kettőssége?

B. Gy. IH. tétele.

Tanítjuk, hogy Krisztust, Istennek fiát, amennyiben minden őrajta áh és ura mindennek, út, igazság és élet. ki nekünk örökéletet ad, továbbá nekünk királyunk, az egyház feje, és aki nekünk azt mondta, hogy velünk lesz az idők végezetéig, segítségül kell hívnunk, nem úgy azonban, mint az Atyát, hanem mint a Fiút és a mi közvetítőnket. Ne álmodjunk azonban affélét, hogy neki térdet hajtva, sok szavú imádsággal kell az Atyához könyörögnie. Mert amiképpen elegendő az ő Isten előtt való örökös jelenléte, ki megígérte, hogy őt mindig meg fogja hallgatni, azonképpen most sincs szükség, miután minden hatalmat megkapott, arra, hogy minduntalan ismételgesse Krisztus a maga könyörgését az Atyához, amikor elegendő, hogy ott áll Isten orcája előtt. Azt véljük azért, hogy az egyház a maga rendjén-módján Krisztust segítségül hívhatja. Ési ez nem is ejt csorbát az Atyaisten tekintélyén, mivel egyedül őt illeti, a közbenjáró Jézus által a Szenllélekben, minden imádat, segítségül hívás és legfőbb tisztelet. Krisztus pedig, az ő fia, az Atya után a második helyet tartja, ő egész tiszteletét. és hatalmát minden teremtmények fölött az Atyától nyerte, őelőtte minden embernek és angyalnak térdet kell hajlítania.

43