Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
gondunkat az Atyaistennek kell ajánlanunk, 1. Máté 6., Luk. 12., I. Pét. 5. „Minden ti aggodalmaitokat reá hárítván, mivel neki gondja van rátok“. De ha már a Fiúnak van gondja mindenekre, ugyan mit csinál az Atya? Bámulatos dolog pedig, hogy az egyház e gondját és védelmét a Fiú által gyakorolja, a Fiú pedig a Szentlélek által. Ha az Atya a Fiú által gyakorolja, akkor miért nem inkább a Szentlélek által, holott a Szentlélek az Atyának és Fiúnak lelke. És mi szükség volt e gondot a Fiúra bízni, ha a Fiú sem maga, hanem a Szentlélek által végzi? Ha pedig maga a Szentlélek által végzi, miért mondják, hogy az Atya mindent a maga lelke által cselekszik? Mi szükség volt a Fiúval csináltatni, ha ez azután, másod fokon, a lélek által csinálja? És ha a Fiú ezt a lélek által míveli, miért mondja a Fiú, hogy az Atyától egy más gyámolítót és vigasztalót fog nyerni, kit az Atya nekik küld, hogy velük legyen és okét vigasztalja. Végül, aki valakinek gondját akarja viselni, neki minden szüskéges dolgot megadni, mindenki kérését meghallgatni, a szívekbe és sóhajtásokba betekinteni, annak mindenütt jelen kell lennie, mindent értenie és tudnia. Márpedig bizonyos, hogy Krisztus személyesen nincs jelen, sem gondot nem visel, sem a kéréseket meg nem hallgatja, mindenütt nincs ótt, és akkor is, mikor a földön volt, nem volt mindenütt jelen, sem most nincs, amikor a mennyben van. Hiszen nyilván meg van mondva Csel. 3-ban: „Szükséges, hogy az egek őt befogadják egészen mindenek helyreállításának idejéig“. A zsidókhoz írt levél szerzője pedig: „Ha a földön volna, még pap sem lehetne“. Mindebből nyilvánvaló, hogy Krisztus személyesen sem jelen nincs, sem gondot nem visel, sem a kéréseket meg nem hallgatja, sem úgy, mint most égben levő Istent, segítségül hívni nem kell. Hanem azért, ha Krisztus olyan módon, amint némelyek vélik, most a mennyben személyesen közben nem jár s egyházára gondot nem visel is, nem kell azt mondani, hogy semmit sem csinál s nyugodtan szunnyadozik a mennyben, mert az ő működésének és szolgálatának ereje és hathatóssága soha meg nem szűnik. Ide vonatkoznak ama bizonyos hasonlatok a szőlő tőről és hajtásairól, a fejről és tagokról; (ezen példázat szerinti magyarázat befolyása értelmében) 39