Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
dás: Különböztesd meg az idöalakokat s egyezséget fogsz létrehozni az írásokban. Uralkodik, maga alá vet minden hatalmat, az egyház testének feje, mivel biztosra várja és reméli, hogy az lesz, és mi is, kik neki tagjai vagyunk. És csakugyan a dolog bizonyossága miatt a szentírásban inkább szokták használni a megelőzőt a jövő helyett. Nemde a Péter magyarázata ez: felmegy, hogy őt befogadja a menny a vigasztalás és mindenek megújulásának napjáig. És Pál nem azt mondja-e, hogy reménységgel várnak. Hasonlóképpen: a remény által megmenekültünk. Mit mond János? Istennek fiai vagyunk, de hogy azok vagyunk, még nem vált nyilvánvalóvá, hanem, amint valóságban van, azok leszünk, amikor őt meg fogjuk látni. íme a jelen a jövő helyett: Istennek fiai vagyunk és leszünk; íme a tagok jelentésátvitele a fővel; hasonlók leszünk hozzá, hatalom, uralom és királyság tagok nélkül nem lesz, amint Pál mondja. Kol. 3-ban Pál megmagyarázza Krisztusnak mennybemenetét és az Atyaisten jobbjára való ülését. Mert meghaltatok Krisztussal, hogy új életre támadjatok; aminthogy Pál máskor is gyakran veszi bizonyítékait Krisztus életéből és halálából, hogy azzal bennünket az életben való megújulásra buzdítson: Krisztus meghalt a bűnért, tehát mi is haljunk meg a bűnért, Krisztus feltámadott és él, tehát mi is támadjunk fel és éljünk. Ellene lehetne Pálnak vetni, miképpen él Krisztus és mi is őbenne, ha naponkint földre sujtatunk és meghalunk és maga Krisztus is kínszenvedést lát, nekünk pedig, ami Krisztus kínszenvedéséből hiányzik, szükségképpen teljessé kell tennünk és valami méltatlanság a legkisebbek közül eggyel történik, az vele történik és valami jó amazokkal történik, azt úgy gondolja, hogy vele történik. Látjuk tehát most, mind azok a kegyes emberek, akik a világon élnek, mind pedig, akik a mostan való idő előtt meghaltak, miképpen szólanak s várják a bosszúállást és megszabadulást; ha Krisztus valójában uralkodnék és minden hatalmat magának alája vetett volna, mi vele egyetemben annyi bajnak kitéve nem volnánk; azonban ő is várja, hogy minden ellensége neki alája vettessék és vele együtt mi is. Ezért Pál Kol. 3-ban azt mondja: a mi életünk elrejtetett a Krisztussal Istennél. íme tehát, mind a 15
