Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Komjátszegi Géza: Ima
4 gattad milliók imáját, megelégelted sóhajtozásunk, búsul ásunk napjait: szabadokká tettél ismét minket, hogy szent vallásunk szellemében nemzeti és a lelkiismereti szabadság fiaiként szolgáljunk Tenéked e földön. Szívünk mégis a sírva-vigadás fájdalmas érzéseitől sajog, mert minden elszakított testvérünk keserű sorsa nehezedik lelkünkre. A kettéhasított szív csonkaélete fáj eggyé, egésszé teremtett Hazánk és Egyházunk testében; minden magyar életében; a szétszakított családi és testvéri közösség tagjaiban. Az újra egyesülés mélységes hitében tekintünk szomorúságban sínylődő magyar véreinkre, akik még most is sötét babiloni vizek mellett ülnek sűrű könnyhull atással, szívük szüntelenül feltörő nagy bánatával. Atyánk, tekints rájuk árvaságukban s édesítsd meg életük keserű sorsát végtelen szereteted és szabadító hatalmad által. Erre kérünk, amidőn igazságot, több világosságot szomjazó lélekkel gyűltünk egybe, hogy egymás gondolataiban és közös hitünk fényében megtalálhassuk igazabb, tökéletesebb emberi élet útját. Kérünk, segíts meg nemes szándékunkban; áldj meg a kitartásnak, erősakarásnak és lemondásnak erejével is, hogy kicsiny és nagy dolgokban egyaránt hasznos szolgálatot végezhessünk. A lelkünk mélyéből új, kibontakozó élet zsongása morajlik fel, mely arra késztet, hogy a kor szavára, a jövendő jeleire figyelve, tovább munkáljuk egyházunk szent ügyének előhaladását. Mikor megvilágosodik előttünk a jövő nagysága, akkor érezzük gyengeségünket; álmaink, terveink, feladataink súlya alatt tehetetlenül vergő-