Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Dr. Kovács Lajos: Az újszövetség mai problémái és az unizárizmus

62 rint az Isten országa azoknak erkölcsi közössége, akik által az Isten akarata a földön megnyilvánul. Jézus egy tanítványi kört alkot, hogy annak tagjai az eljövendő Isten országának részesei legyenek. Mint az Isten országának munkatársai, mint a Mes­terükkel való bizalmas közösségben megnyilvánuló boldogság részesei, a tanítványok máris az Isten or­szágában levőknek érzik magukat. Az Isten országa, mint a jelenben létező valóság a legmagasabb szel­lemi jó. El lehet érni emberi törekvéssel, a Jézus ál­tal hirdetett legmagasabb erkölcsi elveknek gyakor­latban való megvalósításával. Az Isten országa a jö­vőben van abban az értelemben, hogy a végső betel­jesedésnek, Isten országa végleges megvalósításának egy nagyon közeli jövőben magának Istennek közbe­lépése által kell történnie. A 19. századbeli liberális teológia alaptétele tehát az, hogy Jézus tanításainak lényege erkölcstanában van lefektetve; az eszkato­­lógia abban csupán másodrangú szerepet foglal el. — A liberális exegeták, akik az Isten országa immánens voltát hangsúlyozták, azokat a szövegeket, melyek az Isten országa eszkatológikus értelmét hirdették, egy­szerűen az eslő keresztény gyülekezetek számlájára írták és későbbi betoldásnak minősítették. A 19. század végén és a 20-dik elején a szabad­elvű teológiai kutatás nagy optimizmusa, hatalmas lendülete megtorpant. A liberális Jézus nagyszerűen megalkotott történelmi alakját kíméletlen támadások érik az ú. n. eszkatológiai iskola réséről. Ennek az is­kolának fő képviselői, Weiss Jahannes és Schweitzer

Next

/
Thumbnails
Contents