Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
54 ha a kölcsönös tisztelet kötelező lévén túl, közönybe vagy semlegességbe fásul, lelki kasztráltságot követ el, amit sem az Isten, sem a történelem nem fog soha megbocsátani. A türelemnek meg van a maga erkölcsi határa, azontúl már a birkák sajátjává válik s az embernél vétek számba megy. Ezt a kissé kemény és emelt hangot megköveteli az a súlyos kötelességteljesítés, mely az új világ küszöbén az unitárius lelkész vállára hárul. A közönynek ma nincs mentsvára, de nincs mentsvára a kényelmes szemlélődésnek sem, mert aki az élet üteméből kimarad, egy egész világot szalaszt el. A villámháborúk kora a vallásos élet mezején is gyors cselekvésre ösztönöz. A Keleten folyó keresztes háború máról-holnapra olyan problémákat vet fel s az egész háború olyan irányban indít el bennünket, olyan lehetőségeket tár elénk, amelyet kiaknázatlanul hagynunk a legnagyobb vétek. A Szentszék lázasan készül valamire. Sűrű diplomáciai tárgyalásai, misszionárius osztagai, amelyek a katolikus vallást viszik az előrenyomuló szövetséges hadak nyomában, arra engednek következtetni, hogy itt egy nagy terv készül, mely hivatva lesz kiküszörülni azt a csorbát, amelyet annak idején a nagy schizma idézett elő, s amelyet azóta sem feledtek el Rómában. Minket érintően pedig amint szakadozik a bolsevista vasfüggöny s magyar tudósvilágunk szabadabban nézhet Keletre, az őshazába, olyan tendenciózus cikkek jelennek meg, amelyek bizonyítani látszanak azt, hogy az ősmagyarok már bejövetelük előtt katolikusok voltak. Itt résen kell lennünk, mert hiszen az őshazában vég-
