Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén

44

Az új keret, a nemes hagyományok alapján, új teendőkkel lát el és új feladatok megoldására kötelez. Esetleg a régi hiányok pótlását írja elő. Mert mi tulajdonképen az új, ha nem a régi dolgoknak új szemszögből való vizsgálata, átértékelése és az észlelt hiányosságoknak sürgős és teljes kiegészítése. Uj geszt, de a régi törzs helyén az ősi humuszból. Az unitárius lelkész számára főleg két síkon jelentkeznek a sürgős megoldásra váró feladatok; a szellemi gyarapodás, közönségesen az ismeretszerzés és a lelki magatartás síkján. A kettő egymásból folyik, egymást feltételezi és kölcsönösen ki is egészíti, mert a tudás határozott magatartás nélkül igazolatlan, üres, sőt hamis, mint a hit jócselekedet nélkül, viszont a magatartás elszikkadt vagy vak vágányra jut szellemi gyarapodás nélkül. A szellemi gyarapodás a lelkész elsődleges, belső ügye, amelynek kihatása inkább önmagára, s az egyház keretén belöli életre terjed ki, míg a lelki magatartás , mivel állásfoglalás, az egyházi élet keretein kívül, a felekezetközi és nemzeti viszonyra vonatkozik.

Ha valaki komoly tárgyilagossággal méri fel a lelkészi karunkat, a puszta tény, hogy lelkész-testületünknek közel 10%-a rendelkezik teol. m. tanári képesítéssel, arról győzi meg, hogy az unitárius lelkész szellemi felkészültség dolgában nem áll a legutolsó helyen vagy legalább is él benne az őszinte vágy a szellemi gyarapodásra. Mégis hiányok mutatkoznak. Vannak hiányok, amelyek évtizedek óta kísértenek, de vannak egészen frissen jelentkezők is. Hogy melyiknek a pótlása fontosabb és égetőbb, arra egy-