Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén

42

egyik ref. folyóiratban, hogy a természetben végbemenő kijelentés nem keresztény, hanem pogány isteni kijelentés, mert a keresztény Isten csak az Igében szól a gyülekezethez. A természetből, a történelemből s még az erkölcsi világrendből sem lehet istenbizonyítékokra hivatkozni, csupán a Bibliából. Mindehhez nem kívánok egyéb kommentárt fűzni, mint Tankó Béla ref. e. tanár: „Tudomány és vallás” című dolgozatának a következő passzusát. Ez úgy gondolom, hogy teljesen megfelel az unitárius álláspontnak, de nemcsak megfelel, hanem megerősíti, sőt szükségessé teszi azt. „Én azért árulásnak érzem, írja Tankó, ha az, akinek a gondviselés azt a missziót adta, hogy az értelem megvilágító erejével szolgálja a lelki életet, a vallással szemben nem tudja, vagy nem meri ezt a feladatot végezni, úgy, ahogy a vallás létparancsa s az értelemé egyformán követeli. Hányszor panaszkodnak a vallás őrállói, ez egyházi emberek, hogy hiába hívogatják a vallás közelébe a lelkeket, — vájjon sokszor nem azért hiába, csakugyan, mert nem a vallás- s a kereszténység- igazi természete szerint akarják végeztetni a válás gyakorlását, — mert nem hívhatnak segítségül helyes tudományt? Ha igaza van Mellonenak, hogy az embernek elhihető hitvallásra van szüksége: ki adja meg ezt az egyszerű és természetes magyarázatát a hitnek s vallásnak? Az értelem s rendszeres művelete, a tudomány.” Eddig az idézet s mi már boldog elégtétellel szögezzük le, hogy vallásunk, amely napjainkban a szív unitárizmusa felé hajlik, ma is az Hhihető vallások közé tartozik gondolkozó és mélyen-