Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Ekárt Andor: Elnöki megnyitó

20

És igaza van. Minden eszme, minden gondolat embereken, emberek egyéniségén át valósul meg. így az egyház, a vallás eszméje is. Egyházunk élete, diadala avagy bukása, terjedése avagy sorvadása elsősorban rajtunk, lelkipásztorokon fordul meg. Ha igaz ez a többi vallásfelekeztekre nézve, hatványozottabban igaz ránk, unitáriusokra nézve. Nekünk nincsenek dogmáink, fényes szertartásaink, mi egyedül csak a lelkeken át tudunk hatni. E munkához egész emberek — jó papok — kellenek. Egész emberek, akiket a papi lélek hevít, akik mind többet és többet akarnak tudni, akik lépést tartanak a tudománnyal, annak naponként szaporodó felfedezéseivel, megállapításaival. Az előrehaladásban előttünk nincs akadály. Lelkünk szabadon szárnyalhat mindenek horizontján át a magasságok felé mind fölebb és fölebb.

Ez az unitárius lélek minden időben bizonyságot tett magáról. Egyházunk történetének legsötétebb lapjain ragyog a legfényesebben. Nehéz idők, nagy eseményei acélozták áldozatra. Intézményeink története, iskoláink annalesei őrzik e lélek igazi megnyilvánulásait. Ez a lélek tartott meg a 22 évi elnyomatás alatt, amikor vezérnek lenni nagy és nehéz feladatot jelentett, de mi állottuk a vártát. Igaz, sokszor keseregtünk, sokszor csüggedtünk, de kétségbe sohse estünk. Most — hála Istennek — itt vagyunk. Az elnyomatás szomorú évei alatt úgy gondoltuk, hogy ha egyszer eljön a szabadulás napja, minden teher lehull vállainkról. Csak most, az új magyar életben eszméltünk rá, hogy most jön az igazi nagy