Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)
A deézsi egyezkedéstől a 19. század közepéig
sában sem az üdvösségre néző dolgoknak kigondolásában, mint az évangélisták és az apostolok bölcselkedtek előttük viselvén ama mondást: A titkok a mi Urunknál, Istenünknél vannak; a kinyilatkoztatott dolgok a mieink és a mi fiainké mindörökké“ (5. Mózes 29. 29.). A nagy küzdelem után nyomdafestékhez és nyilvánossághoz jutott káté, negyven kérdésben és feleletben adja elő az unitárius hitelveket, minden esetben bőséges szentirási helyekkel igazolva állítását. Az első kérdés ez: Miképpen idvezűlhet az ember: Úgy ha az atyát, amaz egyedül igaz Istent és akit elbocsátott, a Jézus Krisztust ismeri. Az Isten és a Jézus Krisztus ismeretének, amely a szentirás alapján történhetik, fontossága kidomboritása után rátér az Isten tulajdonságaira, aztán az egységére s ezt szentirási helyekkel igazolja s tovább folytatja a Jézus Krisztusról való ismert közlésével, szóval ez is a régi unitárius nyomokon, az apostoli hitforma vágásán halad. Krisztus emoer voltát, más emberektől való különbözését kimutatja, de eleget tesz a deézsi egyesség követelésének is, amennyiben a rakowi káté és a lengyel hitvallás alapján Krisztus a világ fundamentuma letevése előtt előre tudottnak, szent lélektől fogantatottnak, szűztől születettnek, btintelennek mondja, akinek magán kívül az Isten minden hatalmat kezébe adott s aki egyedül lett a rsi számunkra Istentől bölcsesség, igazság, szentség és váltság. Ezt a Krisztust Istennek is vallja, mert a szent irás mind isteni nevezetet, mind isteni hatalmat, bölcsességet, méltóságot, cselekedetet tulajdonit neki s ezért őt imádni és könyörgéseinkben segítségül kell hivni. Ezután Jézus Krisztus prófétai, főpapi, királyi méltóságáról beszél. Mint próféta az Isten minden akaratát megismerte és kijelentette az újszövetséget csudatételeivel szent és ártatlan életével megerősítette. Mint főpap: „Életét az ő juhaiért, sőt mindenekért leiévén és magát érettek a halálra válságul adván, e világnak bűneiért engesztelő áldozat lett és igy az ő saját kiontott vére által a mennyei szent helyre bemenvén és ott magát Isten eleibe bemutatván, örök világosságot nyert és a bűnöket eltörölvén, minket Istenhez vitt és mindenkoron élvén, esedezék érettünk.“ Királyi tisztét pedig úgy teljesiti, hogy Istennek jobb keze felől helyeztetvén, mindenek urává tétetett, az atyától nyert szent lelket főképpen az apostolokra kitöltötte minden népnek megtérését és bűnei bocsánatját kihirdette, az utolsó napon feltámasztván, — 74 -
