Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

A lengyel unitáriusok hitvallása

Kimondhatatlan örömnek részesi. Jel. 21:4. Ján. 3:2. Mindenkor az Istennel leszünk. Tesz. 4:17. ügy legyen! Ámen.

Ez a régi Unitáriusoknak rövid és együgyű vallástételek, kik ezen tudomány mellett sokat szenvedtenek még halált is. Mely vallástételben, ha kinek mi akadálja tanálkozik azt a kútfőre, az honnan ez vétetett, úgymint a Szt. írásnak, igazítjuk; Mert a mi hitünknek egy elégséges és valóságos Regulájának hisszük és valljuk az Ó- és Ujtestamentumból álló Szt. írást az honnan és nem másunnan akarjuk megtanolni mit kelljen hinnünk, reménylenünk, és tselekednünk. Apostoli eredőt vagy vallástételt is bévesszük, és betsületben tartjuk.

Ha ki pedig azt mondaná, hogy mi már tudományt hiszünk és tanítunk, Isten segedelme által mindenütt és mindenkoron készek vagyunk, megmutatni, hogy a mind magát meg tsalná mind másokat ok nélkül akarna el-hitetni.

A hitvallás szövegéből kiérzik a szenvedő egyháznak a hangja. De látszik az az igyekezet is, hogy a Bibliával való teljes egyezést kimutassák, valamint a kisérö iratban felsorolják azokat a törvényeket is, melyek az unitárius vallást törvényesen elismerték és jogait biztosították. A mennyiben itten arról lehet szó, még határozottabban konzervátiv, mint a rakowi káté. Jézusnak imádását még határozottabban kidomborítja, s a szentlelket az Atya és a Fiú lelkének mondja, ami csaknem a toledói zsinat (589) határozatának felel meg.

Amikor ez a hitvallás a lengyel unitáriusoké lett, a kegyetlen sors kiüldözte hazájukból, hogy idegenek között lehessenek terjesztői szent hitüknek.

— 59 —