Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Unitárius hitelvek Erdélyben Dávid Ferenc haláláig

gondolkozója, miíve: De Jesu Christi servatore föltünést keltett Európában s vitatkozásban elsőrendűnek bizonyult, Bázelben Covetus Jakab párizsi pappal diadalmasan vitázott.1

Azonban a sociniánizmus még nem volt teljesen kifejlődve s a Blandrata által elfogadott s Hunyadi Demeter püspök részéről magáévá tett elvek még koránt sem nevezhetők sociniánizmusnak, ha a teológiai kifejezéseket pontosan vesszük. A Socinus nézete azonban az akkor uralkodó teológiai állásponttal szemben olyan haladást mutat s általában olyan szempontot domborított ki, amiért vele az atyafiságot fönntartani egyáltalán nem szégyen. Az ingyen kegyelemből való üdvözülés tanát elveti s Jézus követésének elvét állítja fel, amely egy emelkedett erkölcsi magaslatnak oly nagy mértékben megfelel. Szerinte Jézus nem azért a megváltónk, mert bűneinkért szenvedett, hanem azért, mert megmutatta az üdvösség útját az ő követésében. Nem azért szenvedett, hogy az isteni haragot kiengesztelje s halála által elégtételt szolgáltasson, hanem azért, hogy a szép és nemes életre példát adjon. Azért természetesen Socinus az istenséghez emeli Jézust, aki imádásra méltó, amint későbben a lengyel unitáriusoknál látni fogjuk.

1 Wilbur i. m. 144 1.