Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Unitárius hitelvek Erdélyben Dávid Ferenc haláláig

Nem sikerült. Dávid Ferenc éppen a Márk evangéliumának tanulmányozása alapján rátér az igazi unitárius reformáció útjára, arra, hogy Jézus ember volt, öt nem kell imádni.

Azonban a racionalisták nagyon tévedtek, amidőn Dávid Ferencet ezen tanából kifolyóan besorozták a rácionálisták rideg csapatába. Dávid Ferenc ebben a tanításában szakított az Arius, Sabellius és Servetó féle felfogással; lemondott a Krisztus preexisteniiájának a gondolatáról, de azt mondja, hogy Krisztus felment a mennybe, mint ahogy mi is fölmegyünk a menybe s ott van az atyánál, de nem uralkodik, mert ha ő ott uralkodna, ha ő viselne gondot ránk, akkor mégis csak két Isten volna, mert az egy magától való Isten is csak ezt cselekszi. A Bibliában az van mondva, mi is Isten fiai fogunk lenni, mert mi is Krisztussal együtt fogjuk birni az istenországát, a dicsőséget és feimagasztaltatást. Krisztus meghalt a bűn miatt, hát mi is meghalunk a bűn miatt; feltámadott Krisztus és él; mi is fel fogunk támadni és élni fogunk. A feltámadást, az örök életet Krisztussal együtt és egyformán várjuk. Sem Krisztus nélkül, sem nélkülünk nincs feltámadás és örök élet. Krisztus a jelenben tehát nem uralkodik a mennyben, nem üdvezit, nem tart meg, nem ad szentleiket és örök életet s mégis megvan a haszna az ő léteiének azzal, hogy őt követjük, mi is felmegyünk a mennybe, mint ő s ott mi is Istennek jobbjára ülünk. Hogy ezt tehessük, keressük mindig az égieket s öljük meg a földre lehúzó részünket. Legfőbb haszna a Krisztus mennybemenetelének az, hogy ő Isten arca előtt áll, közbenjár és esedezik érettünk, ami más szóval azt jelenti, hogy Krisztusnak áldozata és érdeme folyton az Isten előtt van és ez az ő Isten előtt állása, közbenjárása és esedezése élő emléke s bizonyossága azon szövetségnek, mely £ Krisztus példája követésének üdvösséghozó hitében Isten s az emberek között köttetett. Mi emberek a Krisztusban való hit által szereztünk örök életet. Akkor van örök életünk az Isten fiában való hit által, ha elhisszük azokat, melyeket Isten az ő szent fia által nekünk az élet felől kijelentett; és cselekedjük azokat, amiket nekünk parancsolt. Most még a földön még csak reménységben hívjuk az örök életet, de a jövőben, halálunk után Krisztussal együtt bírjuk azt. Hogy ezt csakugyan birni fogjuk, erről bizonyosság az Isten fiába vetett hitünk, ami nem egyéb, mint hinni annak a bizonyosságnak, melyet az Atyaisten az ő fiában kinyilatkoztatott. Mit tesz tehát birni az örök életet?

— 24 —