Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kolozsvár, 1934)

Az unitárius reformáció föllépése

jeles tagjai voltak Socinus Laelius, Ochino Bernát a pápa gyóntatója, Gentilis Bálint, Blandrata György, Paruta, akik innen elmenekültek ugyan az üldözések miatt, de a világ külömböző részein feltűnve, mindenütt apostolai lettek az antitrinitárius reformációnak. Hitelveiket többnyire csak titokban hirdethették s ezért az unitárizmus szempontjából nem igen adtak újat ahhoz, amit már a Servét tanainál láttunk, hogy t. i. a Szentháromságnak biblia- és észellenes voltát kimutatták. A Sccinus Laelius s még tovább a Socinus Faustus tanításaiban már ezentúl is egy határozott lépést látunk: az ember természetére vonatkozó derűsebb világnézetet s a fejlődő szellemnek sokkal megfelelőbb világfelfogást.

Eddigelé az unitárius felfogásnak csak egyes képviselőiben való megjelenését láttuk, a kezdet legkezdetét, mert mihelyt az életben megakarták valósítani, a katholikus inquisitio, vagy pedig a protestáns türelmetlenség rajtuk ütött s megakadályozta annak életbe szökkenését. A reformáció századában csak két országban tudott élethez jutni az unitárius reformáció: Erdélyben és Lengyelországban. Lengyelországból kiirtották egy száz év alatt, de Erdélyben mai virágzó egyházi életet él az unitárius egyház. A hitelvek kifejlődését tehát itt folytatjuk.- 19 -