Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

98

hegyre épített torony messze-távol csillámlik, úgy tündöklik Jézusnak tudománya késő századokon át, hitet, reményt öntve a keblekbe s a mi legfőbb, szabaddá tevén a lelket annyira, hogy az többé nem ismer más korlátot, mint az igazságot.

És Jézusnak nemcsak tudománya, vallás-erkölcsi elvei bámulásra méltók, hanem élete is példányszerü. Ö úgy cselekedett, a mint tanított s nem azt kívánta tanítványaitól, hogy hallgassák, hanem hogy kövessék öt, mert ö az ut, az élet és igazság. Ján. 14, 6. Ö az, aki egy Messiás tisztét a szó legnemesebb értelmében bétöltötte s mint az apostol mondja: „Ur az Atya Isten dicsőségére.“ Fii. 2, 11.

A midőn már Jézus nagyságát és isteni küldetését elismerjük, önként lelkünk elébe tolul az a kérdés, nogy mivel tartozunk mi Jézusnak ? Kell-e nekünk Jézust imádni, vagy elég, ha öt mindenek felett tiszteljük, szeretjük és példáját követjük? Minthogy az imádás tulajdonképpen csak az örökkévaló, legszentebb, egyetlen lényt illetheti s maga Jézus is ezt tanította: „A te Uradat, Istenedet imádjad és csak ötét szolgáljad.“ Máté 4, 11., nyilván van, hogy Jé zust, legalább abban az értelemben, a mint Istent szoktuk, imádni nem kell. Ezt ö sem kivánta soha, sőt egy alkalommal, midőn egy ember öt jó Mesternek szólítá, igy felelt neki: „Miért mondasz engem jónak? Nincsen senki jó több az egy Istennél?“ Máté 19, 17. Különben is, bármily nagy volt is a Jézus, ö is mindeneket az Istentől vett, a kit ö is imádott. Példa rá az úri imádság.

Azonban, ha ezeknek alapján a Jézust, mint Istent, nem is imádhatjuk, annál nagyobb az a tisztelet, melylyel neki adózni szent kötelességünknek tartjuk. Az a tisztelet, melyet Jézus iránt keblünkben érezünk, nem hasonlítható más emberek iránti tiszte-