Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

tanítványainak s mindazoknak, a kik Isten országának tagjai kívánnak lenni.

b) Megnevezvén Jézus a boldogokat, egyenesen tanítványihoz fordul s azoknak elhivatását (5, 13—17) e két hasonlatban adja értésökre: „Ti vagytok e földnek savai; ti vagytok e világnak világosságai.“ Só és világosság; amaz izt ád minden ételnek s a testeket megóvja a rothadástól, ez eloszlatja a setétséget, tehát a tanítványoknak is a két tulajdonságot kell magokban egyesitni. Általában, a ki Isten országának tagja kíván lenni, nem elég, hogy csak maga legyen jó és igaz, hanem másokat is segitni kell, hogy lássanak és megjavuljanak.

c) „Nem jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem inkább, hogy azt bétöltsem.“ E szavakkal fog Jézus a régi és uj törvény magyarázatához, (5, 17—48.), mely a hegyi beszéd magvát képezi s kifejezést ád annak az igazságnak, hogy az igaz vallás nem a törvény betűinek betöltéséből, hanem valódi erkölcsösségből áll. Jézus nem elégszik meg azzal, ha valaki nem öl, nem paráználkodik, és hamisan nem esküszik, mint a hogy Mózes megírta, ö ennél többet kíván az Isten országának polgáraitól. Ö azt kívánja, hogy még csak ne is haragudjunk s készek legyünk ellenségeinkkel is megbékélni. Ő azt kívánja, hogy még a gonosz gondolatokat is eltávoztassuk s legyünk oly igazságosok, hogy szavainkban senki se kételkedhessek ; következőleg, hogy azt esküvel ne kelljen erősítenünk. Ő azt kívánja, hogy inkább engedjünk valamit a magunkéból is, minthogy másokat kegyetlenül meghurezoljunk. S minthogy mindezeket csak úgy tehetjük meg, ha igaz szeretet él bennünk: a szeretet legyen mindenekben irányadónk, még pedig az a szeretet, mely nem nézi csak a maga hasznát, hanem felölel, magába foglal különbség nélkül minden embert.

d) Ezután (6, 1 —24) a képmutatásra tér át Jézus s azt különösen az alamizsnálkodásnál, az imádkozásnál és a böjtölésnél veszi éles bírálat alá, intve annak eltávoztatására. E részben különös figyelmet érdemel a Miatyánk, vagyis az úri imádság, melynek minden tetele egy-egy eszme világot tár fel a gondolkozó lélek előtt. Mára megszólítás : „Mi Atyánk, ki vagy a menyekben“ egyszerre fejezi ki az Isten jóságát és fönségét; azután az első három kérés az Isten országának eljövetelére van irányozva, a mi felemeli a lelket Istenhez ; ezt három más kérés követi, mindennapi kenyerünket, vét-