Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról
76 embernek, a ki jámborul és kegyesen él, hanem a ki a törvényeket s azoknak értelmét legjobban tudja. Ez irány okozta azt, hogy a zsidó vallásban lassanként három felekezet, vagy párt fejlett ki: a farizeusoké, a sadduceusoké és az essenusoké. A farizeusok, a kik egyébaránt a legtanultabbak voltak és legnagyobb béfolyással bírtak, a néptől lassanként elkülönítették magokat s csak magokat tartották igazhitüeknek. Külső kegyességökben, mert mindenben inkább csak látszottak, még a Mózes törvényein is tulmentek s azokat egy rakás ceremóniával toldották meg. Valamint kegyességök, úgy az isten országa és az eljövendő Messiás iránti reményök is a hiúság, türelmetlenség s betüimádás bélyegét viseli magán. Legnagyobb ellenségei voltak Jézusnak és az ő követőinek. Keletkezésük ideje Kr. előtt körülbelől 480 évre tehető. A sadduceusok, ezek szorosan az ó testamentumhoz ragaszkodtak s elvetettek minden tant, a mi ahoz későbben toldatott; igy a feltámadásról szóló tant is újításnak tekintették a zsidó vallásban s azért nem is fogadták el. Erkölcsi életök ezeknek sem volt példányszerü; szerették az élveket, a világi gyönyörűségeket s ezért a rómaiakkal jó barátságban éltek. Közöttük találjuk a Herodes fejedelmi házának tagjait, valamint a nagy tanács tagjai is jobbára sadduceusok voltak a Jézus korában. A farizeusokkal csak a Jézus iránti ellenszenvben egyeztek meg; de a módra nézve, melylyel ezt az ellenszenvet kimutatták, különböztek, mert a mig a farizeusok Jézus tanait ellenérvekkel igyekeztek megczáfolni és visszaverni, ezek, t. i a sadduceusok csak a gúny fegyverét használták ellene. Keletkezésük ideje Kr. előtt 200-ra tehető. Jeruzsálem elpusztittatása után nyomtalanul eltűnnek. Az essenusok egy szerzetszerü társulatot képeztek, a kik azon idő alatt, a mig a farizeusok és sadduceusok Jeruzsálemben az uraságért küzdöttek, visszavonultan éltek a puszta magányában. Házasságra nem léptek, az esküt kerülték ; hittek a halhatatlanságban és a testet csak úgy tekintették, mint a lélek fogházát. Isteni tiszteletök a szent iras olvasásában, mosodásokban és imádkozásban állott; ez utóbbit különösen napfeljöttekor gyakorolták. Általában szigorú erkölcsi életet folytattak, melyből az örömnek minden neme ki volt zárva s másokkal a legtöbb jót tettek. A Krisztus korában alig voltak többen 4000-nél. A ki közéjük felvétetett,
