Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról
72 például az, a midőn Hitteus Uriast megöleti, hogy annak feleségét feleségül vegye. 2. Sam. 12, 7. stb. De a mi Dávidban, főleg mint királyban elismerést érdemel, az, hogy tévedéseit, vétkeit őszintén megbánja s ha elesett, ismét Istenhez emelkedik. Az ő Istenhez vágyó lelkének szép termékei a zsoltárok, melyek a zsidó költészet remekei s nem egy közülök ma is figyelmet érdemel. Az ő zsoltáraiban már többször találkozunk a bűnös embernek a szabadító utáni csengéseivel, melyek később nagy mértékben fokozták a zsidó nép kebelében egy messiás eljövetele iránt táplált reményt. Salamon még kevésbé felelt meg a zsidó királyság eszményképének. Az a bölcs szív, melyet ő uralkodása kezdetén kért magának Istentől, nem sokáig volt tulajdona. A templom építésére, a példabeszédek írásával szerzett érdemeire élete vége felé nem kis homályt vetett a pazar fény utáni vágy, melybe magát és királyi udvarát felöltöztetni igyekezett. Fia, Rehabeám alatt aztán az ország két részre szakadt, Juda és Izrael országa név alatt. A tíz törzsű Izrael 255 évig küzdött még önállásáért, ekkor az assyriaiaknak meghódolva, lelépett a világ színpadáról, a két törzsű Juda országa Izrael után még 134 évig állott fenn, a mikor aztán Zedekiás gyenge uralkodása alatt ez is meghódolt Nabukádnezárnak, ki a jeruzsálemi templomot leromboltatta és a zsidó népet a babilloni fogságra hurczolta. A zsidó népnek a meghódítás és száműzetés következtében idegen népekkel történt érintkezése alkalmul szolgált egyfelől arra, hogy a zsidó vallásba addig ismeretlen elemek csuszszanak bé, mint például az ördögökről szóló tan, melyet csak a babiloni fogság után irt könyvekben találunk fel; másfelől a zsidók monotheismusa ismeretessé kezdett lenni a pogányság között is, a mi később a keresztény vallás elterjedését megkönnyítette. 57. §. A próféták. A prófétai hivatal s igy a próféták is kitűnő helyet foglaltak el a zsidó nép kebelében. Prófétáim tulajdonképpen annyit tesz, mint jövendőt mondani; azonban a zsidó prófétákat nem szabad azon jövendömondókkal összetéveszteni, a kik a könnyen hivő nép kíváncsiságának kielégítését
