Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Harmadik rész: Isten országának alapítójáról: a Krisztusról

69 Az Ábrahám egyéniségéről csak akkor tudunk magunk­nak helyes fogalmat alkotni, ha azon korba teszszük vissza magunkat, a melyben ő élt. Ábrahám egy nép közepette született, mely a bálványoknak hódolt; ezeknek tiszteletével nőtt fel; minő önmegtagadásra volt tehát szüksége, hogy őseinek s környezetének szokásait levetkezve, nevezetesen pedig azoknak sok istene helyett mintegy önkebléből az egy isten eszméjét kifejtse? Igaz, hogy az Ábrahám Istene a Krisztus istenétől, az erős bosszúálló Ur a szeretet Atyjától még távol áll; de legalább már ki volt jelölve az irány, melyben a hit jövő épületét alkotni kell. És Ábrahám nemcsak az Istenről alkotott magának ko­ránál tisztullabb fogalmat, hanem annak tiszteletét illetőleg is egy nagy lépést tett előre. Nem állíthatni ugyan, hogy Ábrahám teljesen levetkezte volna a bálványimádást, mert az ö családjában is akadunk a képtiszteletnek nyomaira. így például 1. Móz, 31, 19-ben ezt olvassuk: „Lábán pedig elment vala a juhokat nyírni; azonközhen ellopá Rákhel az ő atyjá­nak bálványait;“ mindamellett tény az is, hogy már Ábrahám sejteni kezdi azt az igazságot, hogy az igazi isteni tisztelet nem az üres szertartásokban, hanem az Isten iránti engedel­mességben áll. Ezt mutatja 1. Móz. 17, 1, hol eme szavakban van kifejezve az Ábrahám isteni tisztelete: „Járj én előttem szüntelen, és légy állhatatos.“ A zsidó nép pátriárkái között nevezetes szerepe van még Izsáknak és Jákobnak, a honnan a szent írásban gyakran ta­lálunk ily kifejezést: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene. Izsákot az önmegadás és csendes türelem, Jákobot az erélyes cselekvésmód jellemzi; a zsidó nép történetében azonban egyik sem foglal el kiválóbb helyet Ábrahámnál. 55. §. Mózes és a törvény. Mózessel egy uj korszaka kezdődik a zsidó nép vallásos életének. Ö az Ábrahám által megtalált s a pátriárkák által ápolt isteneszmét nemcsak tökélyes­­bítette, az Istent szellemibb, magasztosabb és szentebb lénynek állítván, mint ősei, hanem az Isten eszméjé­hez a törvénynek, mint az isteni akaratnak eszméjét kötötte, vagyis az isteni akaratot írott törvényekbe

Next

/
Thumbnails
Contents