Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről

48

„Isten teremté a mennyet és a földet.“ Tehát Isten előbb meg volt, mint a világ, a szellem előbb, mint az anyag.

A mi azt illeti, hogy Mózes szerint Isten hat nap alatt teremté a világot, ezzel ő csak a világ fejlődésének különböző fokait kívánja értésünkre adni, a melyekről senki sem tudja, hogy mily hosszú időt foglalhat magában egy teremtési nap. Annyi bizonyos, hogy a világ teremtése az Isten hatalmának legszebb tüköré, melyet látva és bámulva, lehetetlen úgy nem szólanunk : „Hiszek egy Istenben, mennynek és földnek teremtőjében.“

37. §. Isten a világ fenntartója.

Valamint Isten nélkül semmi sem állhatott elő, úgy nélküle nem is maradhatna meg semmi a maga léteiében. Az ö ereje tartja fenn a világot s valamelyek a világon vannak. Fenntartja Isten nevezetesen:

a) az anyagot, melyből a világ áll és azokat a törvényeket, melyek annak örök fejlődését biztosítják. „Ennek ütánna, mig a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, a nap és az éjszaka meg nem szűnnek.“ 1. Móz. 8, 22.

b) az álö lények megszámlálhatatlan nemeit s azokat az erőket, melyek ezeknek szaporodását és tökéletesedését biztosítják. „És megáldá Isten azokat, mondván : Gyümölcsözzetek és sokasodjatok.“ 1. Móz. 1, 22.

c) gondoskodik minden egyes lénynek, a legnagyobbnak, mint a legkisebbnek táplálékáról. „Mindeneknek szemeik te reád néznek és te adsz azoknak eledelt alkalmas időben.“ Zsolt. 145, 15.

d) a mely dolgok elenyészni látszanak, azok is csak alakot cserélnek, mert Isten még a halálba is uj élet csiráit rejtette el. „Mikor elfordítod orczádat, megháborodnak; mikor elvészed azoknak lelkeket, elfogyatkoznak és földdé lesznek. Ha a te lelkedet kibocsátód, megújulnak és megújítod a földnek szinét. Zsolt. 104, 29. és 30.