Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Első rész: Isten országának Uráról: az Istenről

44

„Mely nagyok a te cselekedeteid, Uram, mindeneket bölcsen teremtettél: bétölt a föld a te gazdagságiddal!“ Zsolt. 104, 24.

„Oh Isten! bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága! mely igen megtudhatatlanok az ő Ítéletei: és végekre mehetetlenek az ő utai!“ Rém. 11, 33.

A bölcseség tehát különbözik az okosságtól; mert az okosság nem egyéb, mint valamely czélnak elérésére felhasználni az eszközöket. Hogy a czél, vagy az eszközök jók-e, vagy nem: az itt nem jő tekintetbe. A bölcseség megkívánja, hogy a czél is, az eszközök is szentek legyenek. Ezért tulajdonképpen csak az Istent mondhatjuk bölcsnek.

33. §. Istennek az akaratra vonatkozó tulajdonságai.

Istennek,, mint legtökéletesebb valóságnak, az akaratra nézve tulajdonítunk:

1- ször szentséget, mely szerint Isten maga a legfőbb jóság, a kiben semmi erkölcsi hiány és fogyatkozás nincs. Isten a forrása egyszersmind az emberben is minden jónak; ö az erkölcsi törvényadója, ki azt szivünkbe irta és tölünk annak teljesítését kívánja.

„Miképpen hogy szent az, a ki titeket elhívott, ti is szentek legyetek egész életetekben; mert megíratolt: szentek legyetek; mert én szent vagyok.“ 1. Pét. 1, 15, 16.

„Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével.“ Esa. 6, 3.

A szentség különbözik az erkölcsösségtől; mert a ki szent, felette áll a bűn minden kisértéseinek; az erkölcsösség pedig a bűnnel való küzdelemben s annak legyőzésében nyilatkozik. Az ember lehet erkölcsös, de a szentség egyedül az Isten tulajdona.

2- szor igazságot, mely szerint Isten a jót megjutalmazza, a roszat megbünteti; még pedig minden személyválogatás nélkül. Istennek ezen igazsága leginkább kitűnik abból, hogy a jóval benső örömöt és boldogságot, a roszszal benoö fájdalmat és nyughatatlanságot kötött öszsze.