Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Bevezetés

Az apokryphus könyvek nem bírtak azzal a tekintéllyel, melylyel a canonicus könyvek; azonban a reformátorok azoknak olvasását is ajánlották. Az újabb kiadású bibliában ezek nem találhatók.

14. §. Az uj testamentum.

Krisztus után a 2-dik század közepén kezdve, a mint a keresztény egyház határozottabb alakot öltött magára, egy irásgyüjtemény is keletkezett, a mely az apostoloktól vagy ezeknek közvetlen környezőitől származván, köztekintélyt nyert. Ez az irásgyüjtemény alkotja az uj testamentumot, mely csakhamar az ó testamentumi könyvek mellé soroztatott s hasonlóan az ő testamentumhoz, mely törvényre és prófétákra osztatott fel: ez is evangéliumokra és apostolokra lön felosztva.

A) Az evangéliumok, melyeknek tárgya a Jézus életének története, a hozzákötött messiási várakozások teljesülésével, számszerint négyből állanak. Közüllök három, névszerint a Máté, Márk és Lukács nevét viselők egymással szorosabb viszonyban állanak s ezért synoptikus evangéliumoknak is nevezik. A negyedik, t. i. a János nevét viselő az előbbiektől mind formájára, mind tartalmára nézve nagyon különbözik.

A synoptikusok czélja azokat a hagyományokat, a melyek évtizedeken át szájról-szájra adattak Krisztusról és az ő beszédeiről, az irás által megörökíteni. Ez t. i. János evangéliumának szerzője, nem csak ezeket a hagyományokat irta le történeti hűséggel, hanem mindent megtett arra, hogy az ő Krisztussát az ó testamentumban szereplő Messiással közelebbi viszonyba hozza; az az úgy’ irt Krisztusról, mint az ó testamentumban megjövendölt Messiásról.

A synoptikusok keletkezését Jéruzsálem elpusztulása utáni korszakra tehetni. írói között, ha szoros összhangzás van is, a mennyiben egy-egy tárgyat mindhárman csaknem azon szókkal adnak elő, mindazáltal mindeniken meglátszik az, hogy a közös forrásokat, a melyek munkáiknak alapul szolgáltak, kiki a maga saját czélja és egyéni tulajdonsága szerint használta fel. Ezen iratoknak különös tekintélyt köl— 25 —