Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Bevezetés
prófétai s vallás-politikai szellemben vannak szerkesztve. A régebbiek egész őszinteségben adnak elő valót és költeményt egyformán; a későbbieken meglátszik, hogy azoknak írásánál a papi érdek is szerepel. Az egész gyűjtemény egymással szoros összeköttetésbe van hozva. 1. A Jozsué könyve élőnkbe adja a dicsőített földnek, Kánaánnak meghódítását. E könyv Írója nem egy helyt használ költői forrásokat, ami arra mutat, hogy e könyv is későbbi keletű. 2. A bírák könyve a bírák korszakából való mondákat és tudósításokat tárgyalja ; de csak töredékesen s a mint látszik nagyon különböző, részint igen régi források alapján. E könyv keletkezése Izrael országának meghódítása utáni időkre tehető. Ennek mint egy függelékét képezi 3. a Ruthról nevezett idylli könyv, melyben e nőnek története van leírva. 4. Sámuel két könyve, a melyeket a zsidók a királyok 1-ső könyvéhez is számítottak, magában foglalja a királyság eredetének történetét, egészen a Dávid uralkodásának a végéig. Különböző, nagyobbrészt történeti kútfők alapján van összeállítva, prófétai kinyomattal és a Dávid királyi ház álláspontjáról. 5. A királyok két könyve, a mely a zsidóknál mint a királyok 2-dik könyve fordul elő, magában foglalja a két országnak, Judának és Izraelnek történetét azoknak elenyésztéig. Ezeknek a könyveknek részint az egykorú évkönyvek, i észint, főleg Izrael országát illetőleg, szintén csak a szájhagyományok szolgáltak kutforrásul. 6. A Krónikák czimü két könyv az ó testamentumi történetnek ismétlése. Szerkesztve vannak a korábbi könyvekből, még pedig a fogság után, amit kétségbevonhatlanul mutat e könyvek irálya és hangja. 7. Ezsdrás és Nehémiás jegyzeteket foglalnak magokban ezen férfiaktól s hü képét állítják élőnkbe az Izrael népe fogság utáni első napjainak. A Krónikák két könyvét, valamint Ezsdrást és Nehémiást a tulajdonképeni szent Írásokhoz sorozták a zsidók. b) A tulajdonképpeni próféták. Az írásban fennmaradt prófétai beszédek költői és szónoki átdolgozásai jobbára azoknak a beszédeknek, amelyeket a próféták magok tartottak a nép előtt és amelyeket vagy ők magok dolgoztak ki, vagy mások, akik őket hallgatták s beszédeikből jegyzeteket készítettek.
