Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)

Függelék

133

90. §. Az unitárismus.

A protestántismus által felállított szabad vizsgálódási jognál fogva, azon visszaélések megszüntetésére, melyek a kér. egyházba a szent irás vagy a szóhagyományok tanítása színe alatt becsúsztak s ezzel kapcsolatban a keresztény tan kitisztázására, az unitárismus jelentékeny szolgálatot tett. Az unitárismus már csak azon körülménynél fogva is, hogy a negyedik évszáz óta uralkodóvá lett szentháromság tanával szemben az Isten lényi és személyi egysége mellett kitartással küzdött s e hitelv alapján egy vallásfelekezetet birt alapítani, méltán figyelmet érdemel.

Az unitárismusnak e szerint megkülönböztető bélyegvonása az Isten lényi és személyi egysége, a miből kifolyólag az unitárius egyház sem a Krisztust, sem a szentlelket nem tartja egyenlőnek az Istennel, még kevésbé tartja ezt a hármat egynek. E mellett tagadja a többi kér. felekezetek által tanított eredendő bűnt; bűneinkért a Krisztusnak halála általi elégtételét, a sacramentumoknak, mint Isten különös kegyelmi eszközeinek titkos hatását s habár a szent Írást az unitárius egyház is Istentől ihletett könyvnek tekinti, abból csak azt fogadja el a keresztény vallás tanításául, a mi Jézus beszédeinek szellemével s egyszersmind a józan észszel is megegyezik.

Általában az unitárius egyház hitelveit a következőkben foglalhatjuk össze :

1-ször: Hiszszük, hogy van egy Isten, a ki örök s egyetlenegy, lényében úgy, mint személyében. Ö a legtökéletesebb lélek, föoka, szerzője és ura a mindenségnek, melyet ö teremtett, ö tart fenn és ö igazgat a legbölcsebb czélok szerint; az emberiségnek pedig szerető, gondviselő Atyja, kinek mindnyájan egyenlő gyermekei, s igy egymásnak testvérei vagyunk. Ez az