Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Negyedik rész: Isten országának megvalósulásáról: az egyházról
Az egyház diadaláról, vagy a jövő életről. 81. §. Az örökélet hite A kinek rendeltetése a tökéletesség s erre magában erőket és tehetségeket is érez, az nem nyughatik meg azon a gondolaton, hogy a halállal minden munkásság megszűnik s lénye teljesen megsemmisül. Innen az emberben az örökélet iránti hit, melyet Jézus maga is támogat, midőn igy szól: „Én élek, ti is éltek.“ Ján. 14, 19. „Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem hiszen, ha meghal is él.“ Ján. 11, 25. És ismét: „Az én atyámnak házában sok hajlékok vannak. Elmegyek, hogy megkészítsem nektek a helyet.“ Ján. 14, 2. Az örökélet hite csaknem egykorú az emberiséggel. Minden népek jobbjai foglalkoztak vele s bébizonyítására erősséget kerestek: 1-ször a lélek anyagtalanságában, mely szerint lelkünk nem állván részekből, tehát nem is osztathatik részekre; már pedig csak az semmisül meg, a mi feloszlik, mint a test, melyről írva van : „A föld porrá lesz, mint az előtt volt.“ Préd. 12, 9. Tulajdonképpen a test is csak átváltozik; mi módon lehetne tehát egyedül a lélek megsemmisülésre kárhoztatva ? 2 szór Isten jóságában és igazságában, mely szerint ö maga oltván szívünkbe az örökélet iránti reményt, azt valósitatlan nem hagyhatja, mert még a földi atya is csak olyan vágyat ébreszt gyermeke keblében, a minek teljesülését hiszi s annak teljesülésére ő maga segédkezet kiván nyújtani. De örökélet nélkül csorbát szenvedne az isteni tökély is, mely azt kívánja, hogy minden dolog elérje a maga czélját s megfeleljen rendeltetésének, ügy de az ember nagy feladatának e földön csak egy részét oldhatja meg; tehetségei nagy részben kifejtetlen maradnak: tehát lenni kell még egy jövő életnek is, melyben a tökély utján tovább haladhassunk. 3-szor az erkölcsi törvényben, mely szerint a jónak HARMADIK FEJEZET.
