Ferencz József: Hittan unitárius középiskolák számára (Kolozsvár, 1902)
Bevezetés
12 Bármily különbözők legyenek is a vallások egymástól, mindazáltal mégis vannak egyes pontok, amelyekben minden vallás megegyezik egymással; például valamely felsőbb lény fölvételében, annak tisztelésében, a jó és ro3z megkülönböztetésében, habár az ezekről alkotott fogalmak sokban elütnek egymástól. Mindenik vallással össze vannak kötve bizonyos vallásgyakorlatok, mint imádság, vallásos szertartások és ünnepek szentelése. Ami azt a kérdést illeti, hogy melyik vallás igaz és melyik nem : e tekintetben jegyezzük meg azt, hogy nincs oly vallás, melyben valami igazság ne lenne; megfordítva a szó teljes értelmében igaz vallás csak a gondolatban létezik. Ugyanis, egy vallást teljesen igaznak csak akkor monhatnánk, ha a legtökéletesebb valóságról alkotott fogalmainkat magával az istenséggel összehasonlíthatnók, ami nem áll hatalmunkban. De ez nem gyengíti meg a vallás erejét és boldogító voltát; mert ha vallásunk megfelel a gondolkozás ismert törvényeinek: az reánk nézve igaz vallás marad. MÁSODIK FEJEZET. A kijelentésről. 7. §. A kijelentés fogalma. Mihelyt az emberbe oltott vallásos érzés kifejlődött, azonnal tárgyát, vagyis az Istent keresi. De az ember az Istent csak akkor találja meg, ha magát az embernek kinyilatkoztatja. Istennek már minden működését, mely által saját lényét s akaratát az embereknek tudtul adja s magát velők megismerteti, kijelentésnek nevezzük. A kijelentés tehát a vallás forrása. Mint minden jó adomány és tökéletes ajándék, úgy ez is a világosság Atyjától, Istentől származik. Kijelentésnek nevezzük azért, mivel azt, a mi el van rejtve, Istennek lényét és akaratát nyilvánvalóvá teszi. Innen van a latin „revelatio“ és görög elnevezés is, mely mindkettő valaminek földerítését és leleplezését jelenti.
