A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

87

4. §. Mikor az irás mondja, hogy a Krisztus lelke a prófétákban volt, ez annyit jelent, hogy a próféták a a Krisztusra vonatkozó dolgokat kutatták és jövendölték (1 Pét. 1: 10, 11; v. ö. Rom. 8, 9). Ép igy emlittetik az Írásban: az üdvösség beszéde, mely t. i. az üdvösségről szól (Csel. 13, 26); igy az igazság lelke és a tévelygés lelke (1 Ján. 4, 6), az Ilyés lelke (Luk. 15 17), a hit szava (Róm. 9, 1; igy lásd 1 Kor. 1, 18; 2 Kor. 6, 7; Éf. J, 13; Filip. 2, 16; Jak. 1, 18). így a Krisztus gyalázata (Zsid. 11,26), jelenti az ahoz hasonló életet, a milyet a Krisztus a földön élt; Pál is testében hordozta a Krisztus bélyegeit (Gál. 6, 17) s épigy a hívek is (Zsid. 13, 13).

5. §. Az sem az időre nézve van mondva (Ján. 1: 15, 27, 30), hogy a Krisztus Keresztelő Jánosnál elsőbb volt, hanem a méltóságra nézve, a mit a párhuzamos helyek — Mát. 3, 11; Márk 1, 7; Luk. 3, 16 — is bizonyítanak. A Judás 5-ik versében a Jézus szó az Úr helyett áll.

6. §. Az 1 Kor. 10, 9 versben az áll, hogy az Ur Krisztust (a ki ott a kőszikla 1 Kor. 10, 4), az új-szövetségben nem kell megkísérteni, mint megkísértette az Izrael népe Mózest (4 Móz. 21, 5) és az Istent (5 Móz. 6, 16).

7. §. Az angyalok megjelenését az O-szövetségben (1 Móz. 31: 11, 13; 32, 30; 48, 16; 2 Móz. 3, 7; 23: 20—23) sem kell Krisztusnak tulajdonítani (V. ö: Zsid. 1, 1; 2. 2; Csel. 7: 30, 38; Gál. 3, 19).

8. §. Az 1 Pét. 3: 18 - 21 versekben sem az van mondva, hogy az Úr Krisztus őmaga, vagy mások által, a Noé idejében élő embereknek prédikált; mert ez esetben senki sem lett volna hibáztatható azért, hogy a Krisztusnak, kiről akkor semmi említés sem volt, nem engedelmeskedett; hanem inkább némely olyanfajta emberekhez szólott a prédikáczió; egykor ugyanis Noé hiába hívta az embereket; ma azonban a Krisztus által

Pét. 1: 10, 11.

Zsid. 11: 26.

Jan. 1: 15,27. Jud. 5. vers.

1. Kor. 10,9.

I. Móz. 31:

II, 13; 32, 30Í 48, 16.

2. Móz. 3, 7; 23: 20-23.

1 Pét. 3: 18-23.