A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

79

>

63. §. V. Ámbár a szertartások Isten előtt csekélyebb értékűek voltak, mint maga az őszinte kegyesség: mindazáltal a tételes törvény erejével bírtak s igy a maguk rendjén megvolt a kötelező erejük és hatásuk.

64. §. Mivel az ó-szövetségi szertartások nem benső lényegi jóságuk miatt, hanem az isteni bölcseség által kitűzött végczéljuk miatt Írattak elő — mint a lelki istentisztelet és a lelki jótétemények árnyékai vagy előképei (Zsid. 10. 1), — ez a végczél az Ur Krisztusban eléretvén (Rom. 10, 4), ama szertartások kötelező ereje megszűnt, — a mint ez látszólag meg is jövendöltetett (Jer. 3, 16; Dán. 9: 24, 26, 27; Mal. 1, 11; v. ö. Zsid. 8, 13; 9, 10.)

65. §. Ha a szertartásokban valami erkölcsi dolog vagy szabály fordul elő, annak kötelező ereje az erkölcsi törvényből származik és levonható.

66. §. Az erkölcsi és szertartási törvény őre, a polgári vagy bírói törvény — mely a Mózes négy utolsó könyvében szétszórtan található, volt az a közigazgatási forma, melyet a köztársaság kormányzásában s az ügyek megítélésénél figyelembe kellett venni. E tekintetben háromféle itélőszék volt; u. m. a hetven tanácsosok legfőbb Ítélő széke vagy tanácsa, melynek székhelye (a zsidók állítása szerint) elébb Silóban, azután Jeruzsálemben volt, s melyhez fölfolyamodni lehetett ugyan, de onnan tovább fölebbezni nem. Ennek alárendeltje volt minden egyes városban a 23 bíróból álló, úgynevezett kisebb tanács vagy itélőszék. A legkisebb volt, a falukon, a három férfiból álló törvényszék, — csak a kisebb ügyek intézésére s kevés tekintélylyel.

67. §. A polgári törvényről megjegyezzük: I., hogy az mint a legbölcsebb törvényadó müve — a hely és nép szelleméhez, az időhöz, és a köztársaság jóllétéhez alkalmazkodott. S ennélfogva II., mint legbölcsebb és kitünőbb, például és példányképül szolgálhat bármely törvényhozónak, avégre, hogy a törvények az alattvalók szükségéhez méressenek, és hogy hasonló dolgokról — a

V.

VI.

VII.

A polgári törvény.

A legfőbb itélőszék;

a kisebb, a legkisebb.