A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
74 Az új-év ünnepe. Haszonvétel. A kiengesztelés ünnepe. Jeruzsálemben (2 Móz. 23: 14, 17; 34: 23); egyfelől azért, bogy hálát adjanak a földért, melyet együtt bírtak; másfelől azért, hogy bizonyságot tegyenek közös vallásukról, az által, hogy egy városba és templomba gyűltek össze és pedig évenként háromszor, — mely rend csak Jeroboam által zavartatott meg (1 Kir. 12); végül a testvéries barátság gyakorlásáért; mert az egyes törzsek összegyűlvén, a köz-jóllétért imádkoznak vala (Zsolt. 122). II. Az ünnepeket nem egy napon, hanem legalább hét napig ünnepelték, hogy annál nagyobb legyen az oly nagy gyülekezéshez méltó ünnepélyesség. Az első és utolsó nap kiváló volt, mert ezeken dolgozni tilos volt (3 Móz. 23: 7, 8, 36, 39). III. A zsidók ezeket mostmár méltóan nem ünnepelhetik; a keresztények pedig nem kötelesek rá, mert azok megünneplése egy néphez, egy városhoz és szenthelyhez volt kötve. 51. §. Negyedszer: Az új-év ünnepe, a polgári év első napján, mely a hetedik hónapnak — tisri-nek első napja vala (4 Móz. 29, 1; 3 Móz. 23, 24). Kürtök zengése ünnepének is nevezték; mert e napon a kürt a templomban reggeltől estig hangzik vala, s kezdete kihirdetésére hírnökök küldettek szét. Az ünneplés azonban, úgy látszik, Istennek nem valamely különös jótéteményére, hanem általában az összesre vonatkozott. — A keresztények életének mindig újnak kell lennie (Éf. 4, 24; 2- Kor. 6, 2; Róm. 13: 11 — 14). 52. §. Ötödször: A kiengesztelésnek kezdetben gyászos ünnepe, ugyancsak tisri hó tizedik napján kezdődőleg (3 Móz. 16, 29; 23, 27; 4 Móz. 29, 7), mikor a főpap a szentek szentébe belépve, Isten irgalmából a népnek ugyanazon évi bűneit — ha azon évi áldozatok által kiengesztelve nem voltak — kiengesztelte; t. i. két kecskebakot hoztak elé, melyek közül egyik égőáldozatul leöletett; a másikat pedig — miután a főpap a nép bűneit ráhelyezte — a pusztába bocsátották a bűnök hordozására, s ezért ezt kiküldött bünbak-nak is nevezték. — Itt több előképes dolog fordult elő, — s ezért
