A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
45 31. §. Ámbár az angyalok között lehetnek rendek és fokozatok, mint ez a Dán. 10, 13; 1 Thess. 4, 15; Jud. 9. v., Jel. 12, 7; Kol. 1, 16 versekből gyanítható; de azért közöttük méltóságbeli különbséget állapítani meg s ezt osztályokba sorozni úgy látszik, hogy vakmerő dolog lenne. Az is megtörténhetett, hogy Isten őket olykor bizonyos időre kiváló méltósággal ékesítette fel, a mint sejthető ez egyfelől 2 Móz. 23: 20 23, igy 1 Móz. 18. és 19. részekből; másfelől abból, hogy Isten küldöttei lévén, úgy beszélnek mintha maga az Isten beszélne, sőt mintha Isten bennök megjelent volna (1 Móz. 16, 13; 18, 1; 2 Móz. 20, 1). 32. §. Tetszett az Istennek az angyalokat, mint szolgálattevő lelkeket (Zsid. I.) különféle szolgálatokra alkalmazni; akarta, hogy nemcsak szolgák és tanuk legyenek a törvényadásnál az Ó-Szövetségben (Csel. 7, 53; Gál. 3, 19; Zsid. 2. 2), hanem bosszú-állók is (2 Sám. 24, 16 17; 2 Móz. 12, 29; 2 Kir. 19, 35; Csel. 12, 23); akarta, hogy az ő akaratát általuk a kegyeseknek különös módon jelezze (mint Luk. 1: 11, 12, 28; 2, 9; Mát. 28, 5), hogy segítséget nyújtson (mint 1 Móz. 32, 1 — 2; 1 Kir. 19, 5; Csel, 12, 17 és Zsolt. 91, 11—12); oly gyakran s oly különböző szin alatt történt a megjelenésük, hogy annak módjáról és idejéről s szolgálataiknak másfélé körülményeiről, valamint az egyes emberek őrangyaláról is alig lehet és szabad valami bizonyost megállapítani. 33. §. Az angyalok mind boldogoknak és gonoszság-nélkülinek teremtettek volt, de a vétkezésre szabadoknak, a mi kitűnik abból, hogy nem mindnyájan állottak meg a feddhetetlenségben (Jud, 6 V.), s a mennyből levettettek (Jel. 12, 9). Innen kapott lábra a jó és rósz, a szent és tisztátalan angyalok vagy lelkek megkülönböztetése (Mát. 25, 31; Luk. 7, 21; Csel. 5, 16; 19: 12, 15, 16; Mát. 10, 1; 12, 43; Márk 1, 23; Jel. 18, 2). Amazok választottaknak és világosságéinak (1 Tim. 5, 21; 1 Kor. 11, 14), emezek a sötétségéinek (Éf. 6: 12—13) hivatnak. Fokozata és rendje, és szolgálata. Az angyalok boldogsága; jókra és roszakra való megkülönböztetésük.
