A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Harmadik rész: A keresztény erkölcstanról vagyis a ker. vallás feltételeiről

176

in.

lv.

A cselekededetek erkölcsisége nem azonnal nyilvánvaló.

A cselekedetek körülményei

Közönyös

cselekedetek.

A körülmények szerint kólömbözők.

Szabadságunk bírálása.

egyedül az önmagában meg nem engedett (tilos) cselekedetet jóvá teheti. A rossz cselekedetekben pedig bármilyen legyen is a szándék, a cselekvés az eredmény szerint szokott megbecsültetni.

11. §. 111. Alkalmaztassanak törvényes eszközök a jó czél elérésére (Róm. 3, 8), mert mit használ a jó czél színe alatt rosszat cselekedni? (Ján. 16, 2).

12. §. IV. Nem elégséges a jó szándék, kivéve ha nem rajtunk áll, hogy végrehajtsuk; a puszta akarhatnámság jó cselekedet számba nem mehet. A rosztól úgy kell tartózkodni, hogy bármely adott alkalommal a dolog jó is, jól is legyen. (Zsolt. 34, 15).

13. §. Minthogy pedig a látszat a cselekedeteknek igazi és előttünk ismeretlen szándékától gyakran külömbözik: nem jár a veszély félelme nélkül a mások cselekedeteinek erkölcsiségéről Ítéletet hozni.

14. §. Itt hozzáadhatjuk: mind a jó, mind a rossz cselekedeteknek a körülmények változatossága szerint megvannak a saját fokozataik: ki? mit? hol? mily eszközök által? miért? miként? mikor?

15. §. A cselekedetek, melyeknek gyakorlását az Isten jóvolta nem tiltotta meg, közönyösöknek, vagy közömbösöknek vagy tagadólag-jóknak, azaz: nem rosszaknak mondatnak. Ilyenek sok cselekedetek, melyek az élelemre, öltözetre és a polgári életre vonatkoznak (Mát. 15, 11; Csel. 10: 14, 15; 1 Kor. 10: 25-27; Kol. 2, 16; 1 Tim. 4, 3—5; Tit. 1, 15). Lásd alább 10-ik fejezet 40 és 41. §.

3 6. §. Jóllehet a közönyös cselekedetek szabadon elkövethetők, mindazonáltal a különféle gyakorlat és körülményekhez képest ide vagy oda hajolnak, és a jó vagy rossz cselekedet nevét nyerik (Róm. 14, 14). Lásd alább X. fej. 55 §.

17. §. Ennélfogva ennek a szabadságnak és gyakorlásának helyes felismerése reánk nézve kiválóan szükséges, hogy a szabad cselekedetet tilosnak ne tartsuk, vagy megfordítva (Róm. 14: 6 és 23; 1 Kor. 8, 10; v. ö.