A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Bevezetés
10 A hagyományokat a szentirás nem ajánlja. A közömbös hagyományok. A szentirás 2-ik tulajdonsága a világosság. A szükséges dolgokban a szentirás tiszta. (Gal. 1: 7 9; Jel. 22: 18, 19; v. ő. 5 Móz. 4: 2; 12: 32); mert az Isten annyit jelentett ki. amennyit akart; akarta pedig azokat, a mik reánk nézve szükségesek voltak. (V. ö. I. Tim. 2, 2; Csel. 20, 27). 33. §. Az I. Kor. 1, 2, és 2 Tim 2, 15-ben említett hagyományok (szó- vagy levélbeli oktatások) sem állanak a szentiráson kívül, sem azzal szemben (mint 1 Kor. 15, 3), és a miket Jézus Krisztus csak elmondandó vala (Ján. 16, 12), azok nem a hit főbb pontjai voltak (Ján. 15, 15); miket a szent lélek elébb nem mondott, később megmondotta (Ján. 16, 13; v. ö. Csel. 10, 10 és köv., és 15: 28 és köv.) Miket az Ur Krisztus főbb pontokban s mintegy összesítve jelentett ki, azokat az Apostolok bővebben és részletesebben tanították (Csel. 20, 27). 34. §. A szertartási hagyományok pedig, melyek a gyülekezetben a jó rend fenntartása érdekében jöttek szokásba, minthogy az időbeli, helyi és személyi viszonyok szerint változhatnak s minthogy nem annyira az egyesek üdvére, hanem inkább a gyülekezet jó rendjére czéloznak: a keresztény okosság és szabadság hatáskörébe tartoznak. 35. §. A szentirás második tulajdonsága az, hogy reánk való vonatkozásában átlátszó éz világos (Zsolt. 18: 8 és köv.; 118: 105, 130; 2 Kor. 3: 14-16; 4: 3, 4; 2 Pét. 1: 19); mert kijelentés az, mely máskülönben nem szolgálhatna arra czélra, a melyre adatott (Ján. 17, 3; 20, 31); mint szabály és zsinórmérték is bizonytalan lenne, milyet egy bölcs törvényhozó előirni nem szokott. Ennélfogva a hitczikkelyek előadásában szentirásbeli, nem pedig bölcseleti és emberek által kigondolt kifejezésekkel kell élni (1 Kor. 1: 17; 2: 4, 6, 13); mert Isten a maga szándékát tisztábban tudta és akarta kijelenteni, mint az emberek. 36. §. Mikor pedig azt mondjuk, hogy a szentirás tiszta és világos, a., értjük ezt ama dolgokra s azoknak tanítás-módjára nézve, melyeket az idvesség érdekében