A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
143 54. §. A mondottaknak summája ez: I. Isten az ő jósága által indíttatva elhatározta, hogy az Ur Krisztus önként és az irántunk emberek iránti szeretetéből folyólag, kegyetlen halált szenvedjen az emberi nem megváltásáért. 55. §. A Krisztus pedig, II. az Atya akaratának annyira engedelmeskedett, hogy mindazon dolgokban, melyeket érettünk s bűneink megbocsátása végett az Atya a Krisztustól megkívánt. Őneki teljesen eleget tett, s számunkra a bűnök megbocsátásának és az örök életnek kegyelme megadatott. 56. §. Mert jóllehet, III. az egyik ember szenvedései a másikéi nem lehetnek oly módon, mint például a pénz; de azért vehetők úgy, hogy azokból a másikra jótétemény és haszon szármázhassák; Isten is, ki a bűnbocsátás jogát bírja, irgalmasságánál fogva becsülte annyira az Úr Krisztus engedelmességét. 57. §. IV. Az ő halála elégséges váltság díj ugyan az emberi nemzetért; de mégis úgy, hogy — Isten végzése szerint — csak a hívőknek és engedelmeskedőknek válik hasznára. ÖTÖDIK FEJEZET. Az Ur Krisztus Királyi Hivataláról. 1. §. Az Ur Krisztus, a jövendölés szerint (Zsolt. 2: 6 — 9 stb., Jer. 23: 5, 6), születésétől kezdve, jognál és rendeltetésnél fogva Király volt (Luk. 1: 31, 32; 2: 10—11; Mát. 2: 2). Ezen méltóságnak, jóllehet alázott állapotban élt (Luk. 2: 7; Mát. 8: 20; 17: 24-26; 2 Kor. 8: 9), mégis adta bizonyos jeleit az által, hegy azt megvallotta (Ján. 18: 28, és 28: 18), némi ünnepélyességgel ment be a Királyi városba Jeruzsálembe (Mát. 21: 1 —16; Zak. 9: 9), és parancsolt a tengernek, a szeleknek (Mát. 8: 26 stb.), a betegségeknek (Mát. 8: 15), szintúgy az ellenségeknek, az ördögnek (Mát. 8: Összefoglalás. A Krisztus Isten kegyelméből halt meg. Krisztus a kötelességének eleget tett. Egyik ember szenvedései a másikéi nem lehetnek. Krisztus halála a meg nem bánóknak nem használ. Az Úr Krisztus mennyei király.
