A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
137 get vala. így a -»bűn* szó jelenti olykor az áldozatot, melylyel a bűn kiengeszteltetett (mint 3 Móz. 4: 29; 5: 6), vagy a büntetést (Zak. 14: 19); de azért a törvénybeli áldozatok mégsem voltak helyettesi büntetések. 41. §. A saját álnokságának vagy gonoszságának terhét viselni pedig annyit jelent, mint a saját bűne büntetését szenvedni (3 Móz. 5: 1; 17: 16 20: 17; 24: 15); de a más gonoszságát vagy vétkeit viselni annyi, mint azt elvinni vagy kiengesztelni (mint Ezsa. 53: 11, 12, ö. v. a 4-ik verssel, és Mát. 8: 17; igy 2 Móz. 28: 38; 3 Móz. 10: 17; 16: 22; lásd még 4 Móz. 18: 1,23; 30: 15; Siralm. 5: 7; Ézék. 4: 4, 5; Zsid. 13: 14); el. vinni lehet pedig a bűnöket megbocsátás által, mint Istenről mondja az irás (4 Móz. 14: 18; 2 Móz. 34: 7). így 1 Pét. 2: 24 versben, mely az Ezsaiáséval párhuzamos, a törvénybeli áldozásoktól vett szólásformával, a görög szó annyit jelent, mint elvinni a bűnt (mint Zsid. 9: 28; v. ö. Ján. 1: 29; 1 Ján. 3: 5), és pedig vagy a testén vagy a testével; minthogy a kereszt közbejöttével (melyre a végzés kézirata rászögeztetett) akarta Isten, hogy bűneinktől megszabaduljunk, ha ugyanis a bűnöknek meghalva, az igazságnak élünk, mint Péter mondja. Mivel tehát a Krisztus a halálában megadta amaz okokat, melyek által bűneink elvitetnek: méltán mondható, hogy a Krisztus elvitte azokat. 42. §. III. Azért, mert a mi bűneinkre a méltó büntetés: mindnyájunk halála, a mely úgy kül- mint belterjileg örök; a Krisztus halála pedig csak három napi volt. A személy méltósága és önkéntes engedelmessége ugyan nagy súlyt kölcsönzött ennek a halálnak (Zsid. 10: 12; Ezsa. 53: 7, 10, 12); de azért ha azt az isteni kegyelem kedvesen nem fogadta volna: ezen halál érdeménél fogva sem a Krisztus nem nyert volna dicsőséget (Filip. 2: 9), sem mi meg nem szabadultunk volna a bűnök büntetésétől; merte szócska = élt, miatt (1 Ján. 2: 12; Jel. 12; 11), nem tételez fel oly érdemet, mely az Isten kegyelmét kizárná, — a mint ezt a Zsid, Ellenvetés. III. Mert harmadnapon feltámadott.
