A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról
128 Az Isten kegyelme és a Krisztus halála a bűnök megbocsátásának oka. A Krisztus helyettünk nem büntettetett meg. A Krisztus halála gyógyítja a mi nyomorúságunkat Az idvesség ügyében kijelentetik: I. Az Isten kegyelmessége. a Krisztus halálának a mi idvességünk s bűneink megbocsátása dolgában igen nagy ereje és hatása van. 15. §. Másodszor. A Krisztus főpapságát úgy kell magyaráznunk, hogy az isteni kegyelem és a bűnök megbocsátása számára hely maradjon (Éf. I: 7, 8; 2: 7; 1 Ján. 1: 9; 2: 12), s a Krisztus halálának is meglegyen a kellő tisztelete (Kol. 1: 14). Ez pedig meglesz, ha igy szólunk: Isten az ő kibeszélhetlen irgalmánál fogva eltökélte, hogy nekünk örök életet ad s bűneinket megbocsátja; e czélra (az emberek gonoszságát ismerve) elhatározta, hogy a Krisztus halála is közbe-jöjjön, és ez által, mint közvetítő ok által akarta az ő kegyelmének legteljesebb ajándékát reánk árasztani; mert e czélra még csak ez egy feltételt kellett a Krisztusnak teljesíteni vagy betölteni. Az érdem ugyanis megsemmisíti a kegyelmet, s a büntetés a bűnök megbocsátását. 16. §. Harmadszor. A Krisztus engedelmességének és halálának akkora erőt kell tulajdonítani, hogy az által a feltételei a hitnek (Ján. 3: 16; Rom. 3: 24, 25) és a cselekedeteknek (1 Ján. 1: 7; 3: 13; Csel. 3: 19; Mát. 6: 14, 15), melyek az emberek részéről megkívántainak, szükségteleneknek ne tartassanak, s a vétkezés biztonsága elő ne álljon; mert szükségteleneknek tartatnának abban az esetben, ha ama feltételeket helyettünk más teljesítette, vagy ha azok elhanyagolása miatt helyettünk más büntettetett meg. 17. §. Negyedszer. Jóllehet az Isten más módot is alkalmazhatott volna arra, hogy minket a bűnöktől és a büntetéstől megszabadítson — mint pld. az ó-szövetségben az áldozatok közbenjöttével bocsátotta meg a bűnöket (3 Móz. 4- 26, 31, 35; 5: 10, 16, 18; 4 Móz. 15: 28), de az ő jótetszésénél fogva az emberi nyomor gyógyítására megfelelőbb útnak látszott (2 Tim. 1: 9; Éf. 1: 9) az ő legkedvesebb Fiának igen kegyetlen halála. 18. §. Ötödször. Isten az idvesség munkájában magát I. oly nagyon kegyelmesnek mutatta, hogy a könyörületesség gyakorlására őt (Tit. 3: 4—7; Éf. 2: 4—7)
