A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

126

Ellenvetés Ján. 19: 30.

A Krisztus esedező köz benj árasa miben áil?

A Krisztus papságának szükséges részei.

7. §. A Ján. 19: 30 versben a Krisztus ugyan jelezte, hogy az ő halálára vonatkozó előképek és példázatok mind beteljesültek; de maga az áldozat a menyei szentélyben végeztetett be s Krisztus is a feltámadás után neveztetett Istentől főpapnak. A Zsid. 5: 5, 8, 9, 10 versek értelme az, hogy a legfőbb papi hivatalra akkor emeltetetett, mikor hatalmat nyert arra, hogy a neki engedelmeskedőknek idvességet ajándékozhasson; mert mielőtt a papi hivatal minden ágát betöltötte volna, kellett, hogy elébb szenvedjen (Zsid. 2: 17, 18; 4: 14), az egeknél is magasabbá legyen (Zsid. 7. 26, 27), a saját vérén át a szentélybe bemenjen (Zsid. 9: 11, 12) s Isten előtt áldozatot tegyen (Zsid. 9: 24 26); ezért

mondatott ő az Isten által, és nem ember által állított valódi sátor áldozó papjának (Zsid. 8: 2), mert ha a földön volna, még csak pap se volna (Zsid. 8: 4).

8. §. Második része vagy teendője a Krisztus főpapi hivatalának az esedező közbenjárás vagy közbenjárói kérés; ez nem az, a mit e földön végzett (Mát. 26: 3, 9, 42, 44; Luk. 23: 34, 46; Zsid. 5: 7); nem is oly alázatosan esedező kérés, mely térdeléssel, esdő szavakkal s kiterjesztett kezekkel hajtatik végre, mert ez az Ur Krisztus királyi és dicső állapotával nem illenék össze (melyről lásd: Éf. 1: 20—22: Zsid. 1: 3), — hanem inkább, képletesen szólva, a Krisztusnak — a kereszten kiontott vére erejénél fogva — az Isten színe előtt való folytonos megjelenése (Zsid. 9: 24), és ott bűneink megbocsáttatásának és üdvözülésünknek szüntelen való gondozása és eszközlése, és pedig a földi védőénél hatékonyabb és biztosabb pártfogással.

9. §. Hogy a Krisztus főpapi hivatalát, annak üdvös eredményeit, s az emberi nem megváltását jobban megértsük, meg kell jegyeznünk a következőket; először: a Krisztus főpapi hivatalát úgy kell fejtegetnünk, hogy ezen hivatalának bármelyik részét is fölöslegesnek vagy szükségtelennek ne tartsuk. Ez az eset pedig bekövetkeznék, ha azt mondanók, hogy csupán az ő halálában