A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

109

újjáteremtése és más állapotba helyezése úgy a földön, mint a menyben. Ez a teremtés amazzal szemben újnak mondatik (Ef. 2: 10, 15; 3. 9; 4, 24; Kol. 3, 10; Jel. 21, 5; 2 Kor. 5, 17). így a keresztény hívek is, kik a régi életmódot megváltoztatták, új teremtménynek (2 Kor. 5, 17; Gál. 6, 15), vagy olykor egyszerűen csak teremtménynek vagy Isten teremtettségének mondatnak (Rom. 8: 19 -23; Ef. 2: 10; Jak. 1: 18; Jel. 3, 14; Kol- 1: 15). Isten ugyanis a saját háztartását az ő szabadakarata szerint, ugyszólva, két időszakra osztotta; egyik az, a mikor mindeneket közvetlenül az angyalok által igazgatott, mint egyedül-való igazgató és úr; másik az, a mikor a kormányt a szűz Máriától született Krisztusnak adta, alája vetvén őneki minden hatalmasságokat) sőt az angyalokat is, és igy őáltala kormányozva mindazt, a mi az egyházra czéloz (1 Pét. 3, 22).

62. §. Az utóbbi időszak vagy teremtés Ján. 1: 3,

10. versekben, rövid foglalatban, az első vagy régi teremtés történelméből vett s bizonyos hasonlatosság miatt az újra alkalmazott kifejezésekkel iratik le. Mert valamint Mózes (a teremtés leírását) a kezdetben szóval kezdi s először általánosan Írja le (1 Móz 1, 1), és pedig azzal, hogy az az Isten szavára a sötétségből lett: úgy a Ján.

I. részben is említve van — *•a kezdetben*, »az ige*, »a világosság*, és »sötétség*, — s a leírás is egész a

6-ik versig általános. Hogy itt az új teremtés van leírva, világos: a) az evangélista fő-czéljából (Ján. 20: 30, 31);

b) abból, a ki által történt, mert nem szájjal mondott ige vagy egyszerű parancsolat volt az, hanem emberi személy (Ján. 1: 30); c) a szövegből, hol a kezdet szó (Ján. 1: 1, 2), az evangélium kezdetét jelenti (mint Ján. 15, 27; 1 Ján. 1, 1; 2: 7, 24; 3: 11; 2 Ján. 5 és 6 versekben; igy Márk 1, 1; Luk. 1, 2; Csel. II, 15; 26, 4); itt az a világosság van említve, melyet a sötétség föl nem fogott (mint Ján. 3: 19, 20), melyről János bizonyságot tett s mely az örök élet az evangélium világosságával (Ján. 1: 4, 5, 7 : 12; Ján. 8: 12; v. ö. Ján. 14,

Ellenvetés: Ján. 1: i3—10.