Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)

minden erejét, szivét és lelkét latba vesse, ha arról van szó, hogy felebarátján segíteni kell 1 Ezért érdemelte ki a »mi papunk“ elnevezést is.

Különös gondot fordít arra, hogy a templomtól szándékosan, vagy önhibáján kívül tartózkodó híveit lakásában felkeresse s hívogassa őket szeretettel bűnbánatra, megtérésre az Ur asztalához. Felemelő kép, amikor vasárnaponként ebben a nagy tanyai városban 20—25 kilométeres távolságról kocsiznak, vagy gyalogolnak a hívek a templomba, hogy az istentiszteleten az Igét meghallgathassák.

Újabban egy szép kiállítású és még szebb tartalmú könyvet is adott ki egyházi beszédeiből Virágok címmel, amelynek befolyt összegéből két kályhát vásárolt a templom részére, hogy télen a templom megfelelően fűthető legyen.

De a mindennapi életben is érezteti híveivel az evangéliumi szeretet melegét, s ezért egy uj köszönés-formát honosított meg a hívek között, amely most szállóige a városban: Jó munkát adjon az Ur!

Amikor pedig a szószékről hirdeti az evangélium igazságait, sokan vannak más felekezetüek is, akik hallgatják. Az Isten újraépíti templomát az unitárius szivek mélyébe, hogy belőle világosság, haladás és szeretet sugározzák ki! És hogy az egyházuk mindig meg legyen, éljen és viruljon soká a törhetetlen unitárius hit és szeretet jegyében 1

27