Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)

Barabás István lelkész és hozzá méltó mun­katársa Kovács József gondnok szívós, kitartó munkával megállították a egyházat visszaesésé­ben. Igyekeztek az egyházat anyagilag jobb helyzetbe hozni. Evégből vásároltak az egyház­nak 60 hold földbirtokot, ami óriási előnyt biz­tosított a gazdaságilag is visszaesést mutató egy­ház fellendítésében. 1920. julius 4-én a Vásárhelyen tartott egy­házköri közgyűlés Józan Miklós esperest meg­választotta püspöki vikáriusnak, Ezeknek az évenkint megtartott vikárius-püspöki látogatások­nak, valamint Barabás István és Kovács József célszerű munkájának következtében a gyülekezet hamarosan visszanyerte bizalmát Istenben és önmagában. A csüggedők, a kételkedők uj reményt nyertek! S most a harang hivó szavára újból megtelt a templom. A pap, mikor hirdette a szent igét, már volt ismét, aki hallgassa. A közömbös, az elfásult lelkek újra reménykedtek s újra megerősödtek lelkűkben 1 A csapások sorozata sem érte oly fájdalmasan az egyházat, mint amikor a lelkész munkatársa, az egyház egyik oszlopa kidőlt. 1927. június 18-án az egyház jótevője Kovács József elköl­tözött az élők honából egy csendesebb világba. Halála emlékére jóságos szivü özvegye egy uj nagy harangot öntetett, melyet Barabás lelkész 1927. december 25-én Karácsony napján szen­telt fel megható ünnepség keretében és adott át rendeltetésének. A harang oldalán a követ­kező sorok hirdetik Kovács József emlékét: 24

Next

/
Thumbnails
Contents