Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)

dött, délelőtt íél 11 órakor. Az istentiszteletet a helybeli lelkész Barabás István szép imája vezette be. A gyönyörű egyházi beszédet Józan Miklós budapesti esperes-lelkész mondotta, majd FerenczJózsef lépett a szószékre,'ahonnan magasszárnyalásu beszédében méltatta a templomépítés célját és fontosságát: „Az Isten templomának célja, hogy belőle világosság, haladás és szeretet sugározzák ki!“ mondotta. Megkapó jelenség volt, mikor Ajtay János homoródalmási pap, a gyülekezet első volt segédlelkésze hívta meg a híveket az úri szentvacsorához ..Majd egy keresztelés következett, amelyet Lőfi Ödön végzett. Az egyházi énekeket Boros Áron kántortanitó énekelte, feltűnést keltve szép bariton hangjával. Majd Lőrinczi Dénes záróimájával véget ért az impozáns ünnepség, amelyen a környékbeli és erdélyi unitáriusokon kívül, képviselve voltak a többi felekezetek kiküldöttei is.

Este szépen sikerült estélyt rendezett az egyházközség a vendégek tiszteletére a „Fekete Sas“szálló különtermében. Ezen az ünnepségen eggyé forrott az egész város felekezetre való különbség nélkül. A „Hódmezővásárhely“ cimü helybeli lap a következő szavakkal méltatta az ünnepséget: „Az egész ünnepség meleg, fenségesen szép volt. Vásárhely közönsége büszkén emlékezhet e napra, mert megmutatta, hogy itt a tíz templomban csak egy Istent, a szeretet Istenét imádja minden felekezet népe, mely összeforrasztja, eggyé teszi a magyart. Ezt a tanulságot vitték szerte az országba a vendégek s ennek a felemelő tudata marad bent a mi leikeinkben!“

22